Jean-Benoit Dunckel és Nicholas Godin duója 1995-ben kezdte meg működését az elektroakusztikus zenéért rajongók legnagyobb örömére, öt év elteltével pedig elkészítették első filmzenelemezüket is, mely vállalt feladatát - alkalmazott zene - tökéletesen teljesíti.Az analógiák adják magukat: hallottunk már kísérletező, de sikeres zenekarokról, melyek pályájuk elején remek filmzenelemezt jelentettek meg (Pink Floyd:
More, Tindersticks:
Nénette Et Boni). Erről ennyit, innentől ugyanis önálló lemezként is prímán helytáll a
The Virgin Suicides. A Gordon Tracks finom énekével díszített
Playground Love az év egyik legnagyobb slágere, a folytatás pedig a számtalan orgona-, zongora-, szintetizátortónussal operáló, vonósokkal organikussá tett tételekben repked. Bármennyire is sosemvolt hangzású az Air álomvilága, a semmiből előszökő modulált gitárszólók, és a
Dead Bodies zseniális pszichedelikus futama a hatvanas évek végének zenéivel (elsősorban a már említett Pink Floyddal) rokonítja ezt a teret kiiktató 45 percet.
9/10
