Nem hagyományos koncertfelvételt kapunk (vagyis nem egyetlen koncert felvételét) és nem is "a legjobb dalok élőben" típusú életműösszegző válogatást, hanem a zenekar egy korszakának színes összefoglalóját. A koncertfelvételek az 1992 és 1994 közti időszakból valók, tehát az 1991-es zajos-darkos-grunge-os Gish és az 1993-as planetáris sikert meghozó, már artisztikusabban rockos Siamese Dreams anyaga van terítéken, és nem is marad ki róluk egyetlen fontos dal sem. Az Earphoria (a fül és az eufória szóból képzett fantáziakifejezés) tehát egy fellépési típusokat, helyszíneket és időket váltogató koncertanyag, mely négy rövidke számközi összekötőt is tartalmaz (egyperces gitárszimfónia, kétperces repetitív dalvázlat, vicces diszkószösszenet és egy ábrándos mozitéma). A Disarm egy keményen megkínzott tévéfellépéses változatban, a Cherub Rock a legendás MTV-s akusztikus felvételen, a Today hazai pályás, közönségénekeltetős verzióban, a Mayonese pedig összevagdosott akusztikus feldolgozásban hallható. Az igazi különlegesség a Silverfuck tizenhárom percig nyújtott, pszichedéliával tarkított őrülete, illetve egy negyedórás instrumentális stúdiódal, mely a Miért vagyok ilyen fáradt? címet viseli (és bizony tényleg fárasztó).

Mindez azonban csak Corganék korai éveinek tükre, így joggal várhatjuk el, hogy a későbbiekben majd a zenekar érett korszakából, a kilencvenes évek egyik legjobb lemezének számító színes-szagos dupla Mellon Collie And Infinite Sadness (1995) és a borultabb, művészkedőbb albumok, az Adore (1998) meg a MACHINA/The Machines Of God (2000) dalaiból is kapjunk egy élő összegzést.

7/10