A kilencvenes évek második felében alakult raptrió, a Will.I.Am, Apl de Ap és Taboo alkotta Black Eyed Peas már indulása óta a szociálisan érzékeny, de a gengszterséget elvető, tanító célzatú hiphop egyik legnagyobb reménységének számított a nyugati parton. Második albumuk, a Macy Gray mellett a kanadai triphopcsalogányt, Estherót, a francia Les Nubians csajduót, a De La Soult, Mos Defet és Wyclef Jeant is szerepeltető Bridging The Gap már majdnem meghozta a nagy áttörést, de harmadik alkalommal már semmit nem bíznak a véletlenre. Korábban is gyakran léptek fel vokalistanővel kiegészülve, de most egy zenekari tagnak bevett vagány street csaj, Fergie gondoskodik a feminin jelenlétről és a slágeres refrénekről, az alapokat pedig a lemezcímhez méltóan a hiphop zenei megmentőjével, a funkkal oltják be (annyira azért nem hangsúlyosan, mint az OutKast), és ez a pozitív üzenetet („inkább cicit markolászni, mint pisztolyt” stb.) megtartó lemez tényleg elefántként – ha nem is kecsesen, de feltartóztathatatlan – trappol be a kommersz első vonalba, amint ezt a Where Is The Love című megasláger is szemléltette. Ez utóbbiban egyébként Justin Timberlake is vállal egy jelképes közreműködést, ahogy a megelőző Anxietyben a Papa Roach rockerei, de ezek a számok a lemez legvégén foglalnak helyet és mire elérünk hozzájuk, már rég nyilvánvaló, hogy – bár az OutKast, a Roots, a Blackalicious vagy a Jurassic 5 izgalmasabb zeneileg – e pillanatban az új felállású Black Eyed Peas a legesélyesebb a Fugees régóta üres helyére (a reggae-s Third Eye záródal teljesen úgy is hangzik, mintha Wyclefet hallanánk Nelly Furtadóval, pedig nem is).


8/10