A Mad World eredetileg egy egzaltált szintis new wave popdal volt, mely 1982 végén a Roland Orzabal és Curt Smith alkotta Tears For Fears duó első nagy sikereként a 3. helyig jutott az angol listákon. Aztán mikor Richard Kelly, a fiatal amerikai rendező első filmjéhez, a nyolcvanas években játszódó Donnie Darko című misztikus kamaszdrámához korabeli (és elsősorban brit) dalokat keresgélt, két Tears For Fears-számot is beválogatott: a Head Over Heels (kissé megvágott) eredetije mellett a Mad World feldolgozás formájában került a filmbe. Egy olyan radikális átdolgozásról van szó, mely nagyságrendekkel felülmúlja az eredetit: a film borzongató(an gyönyörű) aláfestő zenéjét szerző Michael Andrews egyetlen zongorára csupaszította dalt (na jó, a vége felé háttérben feltűnik egy csellószerű szintihang is), felére lassította tempóját és egy gyermekkori barátját, a gimnáziumban alapított Origin nevű zenekaruk óta visszatérő munkatársának számító Gary Jules énekest hívta segítségül, aki az R.E.M.-es Michael Stipe-ot idéző hangjával ad érzelmes tónust a modern világ elidegenedését és a felnőttkor szorongásait a gyermekkor ártatlanságával és az iskolarendszer traumáival ütköztető szövegnek, melynek refrénje („vicces is és szomorú is, hogy mindig pont azok / az álmaim a legszebbek, amikben meghalok / elmondani sem tudom és elfogadni sem / hogy körös-körülöttem ez a világ milyen / őrült / őrült”) akkor is borzongató, ha nem tudjuk, milyen szerepet tölt be a filmben. A Donnie Darko egyedül Nagy-Britanniában lett sikerfilm a mozikban (a szűk körű eredeti amerikai bemutató után pont egy évvel, 2002 őszén, mikorra már – nagyrészt az extrákkal teli amerikai DVD-kiadásnak köszönhetően – kultuszfilmmé lett a beavatottak körében), így nem meglepő, hogy épp az angoloknál látták meg a fantáziát a dal kislemezen való kiadásában, bár ahhoz is egy újabb évnek kellett eltelnie. A siker mindenesetre váratlan és elsöprő, és végre reflektorfénybe helyezi azt a két 2001-ben készült albumot, melyek tartalmazzák a dalt, eddig csak független kiadásban voltak hozzáférhetők, de 2004 januárjában – ezúttal normális terjesztésben, a Sanctuary cégnél – újra megjelennek: a Donnie Darko filmzenelemezt és a dalszerző-gitáros-énekes Gary Jules második szólóalbumát (Trading Snakeoil For Wolftickets). Sőt mindez kedvez a néhány hónapja megjelent Tears For Fears-válogatáslemeznek (The Collection) és a 2004 folyamán várható visszatérő albumnak is, melyen a 13 év után újra együtt dolgozik Orzabal és Smith.

A Mad World maxi két verzióban jelent meg. A kék borítós CD1-en a filmben elhangzó csupasz verzió mellett ott a finom dobbal és némi plusz szintetizátorral bővített alternate version is (a filmzenelemezen is ez volt a bónusz), továbbá egy Gary Jules-szólódal, a Nick Drake-hangulatot amerikanizáló No Poetry (a Trading Snakeoil For Wolftickets albumról). A piros borítós CD2-n a Grayedout Mix alcímű trance remix szerencsétlenül hangzik (a TFF-féle tempós eredetihez még talán illene is, Gary Jules énekét azonban megszentségteleníti), a Mad World videoklip is semmilyen (ez nem a Richard Kelly rendezte, filmrészletekkel kombinált klip, ami az amerikai DVD-kiadásra került), a filmzenealbumról kiollózott nyúlfarknyi instrumentális részlet (The Artifact & Living) pedig semmire nem elég, szóval erről inkább feledkezzünk meg, és akkor nyugodtan kimondhatjuk:


10/10