A színészóriás a maga 159 cm magasságával kiemelkedett a komikusok közül. 1935-ben született Essexben, Nagy-Britanniában. Tehetséges zenész volt, az oxfordi egyetemen zongorát tanult. Aztán jött a fordulópont az életében, amikor Alan Bennett producer felfedezte magának, és gyorsan szerepet is adott neki a Beyond The Fringe című tévékomédiában, ahol partnere lett Peter Cook. A közös szereplés olyannyira jól sikerült nekik, hogy együtt maradtak, és sokáig együtt szórakoztatták a közönséget.

Moore továbbra sem adta fel zenei tevékenységét, zongorakoncerteket adott, és filmzenéket írt. Emellett természetesen számos vígjátékban szerepelt.

Négyszer házasodott, majd vált el, két gyermeke született. Jó barátja, Peter Cook halála nagyon megviselte, társa lakását még hetekkel azután is hívta telefonon, csak hogy hallja Cook hangját az üzenetrögzítőn.

1999-ben megállapították, hogy Moore-nak Steele-Richardson-Olszewski szindrómája van, amely gyógyíthatatlan. A betegség hatására az agyban lévő neuronok elhalnak, tipikus tünetek a testtartás, járás kontrollálásának nehézségei, valamint depresszió, apátia stb.

Bátorságának és kitartásának ékes bizonyítékaként 2001-ben még személyesen jelent meg a Buckingham Palotában, ahol kitüntetést vehetett át. Sokan megrökönyödtek állapotán, de ez őt cseppet sem zavarta.

2002-ben halt meg, tüdőgyulladásban.

Az Arthur című film igazi kikapcsolódást és felhőtlen szórakozást ígér. Dudley Moore lenyűgöző hitelességgel formálja meg az alkoholista, munkakerülő felső tízezerbelit, aki családja vagyonát herdálja. Apja viszont ultimátumot ad neki; csak akkor kapja meg örökségét, ha feleségül veszi a számára „kijelölt” nőt.

Arthurnak természetesen nincs ínyére a dolog, viszont földönfutóvá sem akar válni. Kilátástalan helyzetén keseregve egy áruházban figyelmes lesz egy nőre (Liza Minelli), aki éppen egy nyakkendőt lop el apjának.

A dologból szerelem lesz, első látásra, amely talán felnőtt gondolkodásra és cselekvésre készteti az elkényeztetett playboyt. A történetet nem mondanám éppen szokatlannak, vagy egyedülállónak, viszont a kivitelezés, a színészi játékok és helyzetkomikumok megfelelő kárpótlást adnak. Ki kell még emelni Liza Minelli mellett John Gielgudot is, aki az élvhajhász agglegény komornyikját alakítja; 1982-ben ezért a játékért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

Akinek tehát nincs még programja vasárnap estére, az bátran válassza ezt a vígjátékot, garantáltan nem fog csalódni.