- Ararát című filmeddel a törökországi örmény népirtás témáját vitted vászonra. Ez még ma is kényes kérdés.

- Ez tiszta őrület. Tegnap este Berlinben voltam, ahol az Ararátot vetítettük, és rádöbbentem, hogy néhány hét múlva Orhan Pamuknak, a híres török írónak bíróság elé kell állnia Törökországban, mert az „örmény népirtás” kifejezést merte használni. Ez hirtelen nagyon nyilvánvalóvá tette, milyen beteges ez a helyzet. Hogyan lehet valamit, ami ennyire monumentális, eltussolni? Ez abszurd és közben rémisztő is.

- Törökországban nemrég egy másik íróember, Hrant Dink örmény újságíró is bíróság elé került egy hasonló perben - és fél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

- Hrant annak idején ott volt az Ararát cannes-i vetítésén, és nagyon erőszakosan reagált rá: propagandisztikusnak találta, és úgy vélte, ez nem segíti az örmény-török viszony rendeződését. Akkor nagyon mérges voltam rá... Most meg leírt valamit, amit békítőnek szánt, valami olyasmit, hogy az örményeknek és törököknek el kellene már engedniük a méreggel teli múltjukat - és erre a „méreggel teli” kifejezés használata miatt megbüntetik! Amikor megkértek, hogy írjam alá a Hrant mellett kiálló petíciót, természetesen megtettem, noha nem értek egyet a véleményével. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy Isztambulban élő örménynek lenni nagyon más, mint Törökországon kívül élő örménynek lenni.

- Az Ararát leforgatásával, úgy érzed, lezártad a filmográfiádban ezt a témát?

- Amit el akartam - és amit e pillanatban el akarok - mondani a témáról, az benne van abban a filmben. Tudom, hogy provokatív munka, de ambiciózus is: sokat elmond arról, hogyan létezünk egy tagadásra épülő világában, több különböző szinten. Tudom, hogy sok örmény szeretne olyan filmet látni, ami a népirtást tényként mutatja be (az Ararát sztorija egy ilyen történelmi filmnek a forgatásán játszódik - a szerk.), de nem vagyok benne biztos, hogy én vagyok a megfelelő filmes erre a feladatra. Én is sokáig vártam, hogy szülessen egy ilyen film, de nem született. Talán majd öregkoromban épp én leszek az, aki megcsinálja. Mindenesetre megtartottam az összes kosztümöt egy raktárban, hátha egyszer valaha még szükségem lesz rájuk a történet feltámasztásához.

Kattints a képekre!

- Lehetséges-e egyáltalán jó „hagyományos filmet” csinálni a népirtásról?

- Nem tudom, hogy egyáltalán örményként meg lehet-e csinálni ilyet. Hiszen annyi düh van bennünk amiatt, hogy ez az egész nem lett elmondva. Ezt próbáltam az Ararátban is bemutatni: a mi megközelítésünk arra alapul, hogy a dolog tagadására kell reagálnunk. Ami perverz helyzet. Így nem tudunk arra koncentrálni, ami a legfontosabb lenne: az emberi pillanatokra, a részletekre. Hogy mi történt pontosan a családokon belül. Milyen volt ennek a dolognak a valóságos természete személyes szinten. Mert folyton előttünk lebeg az a célkitűzés, hogy megmutassuk, milyen brutálisak voltak a törökök, és szükségünk van rá, hogy megbűnhődjenek... Ami a legnagyobb megelégedést nyújtja számomra, az az, hogy ez a film mennyi emberhez eljutott. 25 ország vásárolta meg forgalmazásra, annyira jó terjesztést kapott. Nem vagyok benne biztos, hogy ha egy hagyományos történelmi film formájában készült volna el, ugyanolyan nagy hatása lett volna.

- A szüleid mit gondolnak az Ararátról?

- Vegyesek az érzelmeik. Apám úgy véli, ez a legfontosabb film, amit valaha is készíteni fogok, de azt hiszem, meglepődtek, hogy nekem ennyire fontos volt megcsinálnom ezt a filmet. Sok örmény úgy érzi, ahhoz, hogy sikeresek legyenek az életben, túl kell lépniük ezen a témán. Ez mindig megdöbbentő volt számomra. Nagy mozistúdiók vezérkarában is voltak és vannak örmények, akiknek meg lett volna a hatalmuk hozzá, mégsem csinálták meg ezt a filmet. Egy magyar zsidó, Robert Lantos kellett hozzá, hogy ez a film elkészülhessen! Ez a legmeghökkentőbb az egészben. Azt hiszem, nekünk örményeknek szentként kellene tisztelnünk őt, mert ha ő nem lett volna, nem készül ilyen film.

- A leghíresebb örmény származású művészek ebben a pillanatban egy extrém heavy metal zenekar, a System Of A Down tagjai. Velük milyen viszonyban vagy?

- Már az Araráthoz is felhasználtam a zenéjüket, mielőtt még igazán híresek lettek volna. Régóta követem a pályájukat, Serj Tankian, az énekesük a barátom is egyben. Elképesztő, hogy ilyen státuszban vannak ebben a pillanatban, és hogy arra használják a népszerűségüket, hogy hirdessék az igazságot - nemcsak az örmény népirtásról, de mindenféle katasztrófahelyzetről, ami a világon előfordul. Nagyon felelősségteljesen használják a hírnevüket. És imádom a zenéjüket is. A fiam is vittem System Of A Down-koncertre, az volt élete első rockkoncertje. (Atom és Arsinée fia, Arshile Egoyan 1993-ban született - a szerk.)

- Nem került szóba, hogy rendezel nekik videoklipet?

- Felmerült, de bármennyire is szeretem a zenéjüket, nem vagyok benne biztos, hogy én vagyok a megfelelő ember erre a feladatra.

- Tudod már, hogy mit rendezel legközelebb? Megvan már a következő filmterved?

- A következő projektem egy opera. Wagnertől A Nibelung gyűrűje, Torontóban, jövő szeptemberben. Most dolgozom a produceri előkészületeken. De lehet, hogy elvállalok valami színházi munkát Londonban is. Most épp a színház és a film között ingázom.



(Külön köszönet Hutterer Ingrid és a Moziklub segítségéért.)


Atom-mellképek: Váczi Kristóf


interjú + Atom-állókép:  Déri Zsolt