Maga az új album már kevésbé meggyőző, ez viszont nem új keletű probléma náluk, tulajdonképpen már az 1999-es Surrender megjelenése óta leszálló – jobb esetben stagnáló – ágba kerültek. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, amit csinálnak, de az új évezredben negjelent lemezeiket nehéz egységes albumként hallgatni, a töltelékszámok aránya megnőtt, és elég kiszámíthatóvá vált a produkció. Zúzós és természetesen védjegyszerűen szétcsavart electro, acid, break alapok, sok gitárral és éppen menő zenekarok frontembereinek vendégszereplésével – ez a képlet, és ez a képlet most is.
 
Az első kislemeznek választott Do It Again hipnotikus electro-house, Ali Love vokáljával, de beharangozásnak nem túl erős (még a klippel együtt sem, ami kísértetiesen hasonlít Fatboy Slim-féle Ya Mama videóra). Akkor már megnyerőbb a címadó szám, a We Are The Night, amiben Rowlandsék – saját 1999-es hangzásuk mellett – egy hangminta erejéig megidézik Riz Ortolanit, akinek a Mondo Cane és a Cannibal Holocaust filmzenéit köszönheti a világ (az eredmény valami olyasmi, mintha a New Order a Korai Örömmel dzsemmelne). Aztán ott van a Klaxons vendégszereplésével készült All Rights Reserved – szinte kódolva volt, hogy a „new rave” zászlóvivői felbukkannak majd a korongon, és az is biztos, hogy az album egyik leghúzósabb darabjaként ebből is lesz kislemez. A nyolcvanas éveket idéző Battle Scars című lötyögős art-pop dalban (sőt már az abból származtatott intróban, a No Path To Follow-ban is) feltűnik vendégként a fiatal amerikai dalszerő-énekes, Willy Manson, míg a pszichedelikus vonalat – a Mercury Rev és a Flaming Lips után – most a Midlake frontembere, Tim Smith képviseli a záródalban, a gyönyörű The Pills Wont Help You Now-ban (ebbe a két számba besegít a Primal Scream billentyűse, Martin Duffy is, míg a lemez egy másik pontján a haverzenekar turnégitárosa, Little Barrie penget). Az énekesek felvonultatása továbbra is jó ötlet (főleg, hogy az öt-hét perces instrumentális darabokat, mint a Saturate vagy a Das Spiegel elég megerőltető végighallgatni), de a Pharcyde egykori rapperével, a bolond Fatlippel közös betépett The Salmon Dance gyerekeknek szóló idióta-infantilis ismeretterjesztő-táncbemutatója csúnyán kilóg a lemez kellős közepéről.