Aki az elmúlt években figyelmesen követte a Brandon Flowersék kislemezeit és maxijait, annak nem újdonság, hogy B-oldalas és bónuszdalaik is mennyire jók, általában albumképes darabok. Most ez mindenki más számára is nyilvánvalóvá válhat, ugyanis az albumként nyilván milliókhoz eljutó Sawdust lényegében – a stílszerűen torz, részeg hamissággal énekelt Get Trashed című 2005-ös kesergő kivételével – felvonultatja a single formátumokon publikált, de sorlemezekre nem került összes hivatalos stúdiófelvételt a 2003-as debütáló Mr. Brigthside CD-maxiján szereplő Who Let You Go?-tól a 2007-es For Reasons Unknown bónuszdalaiig, a Sam’s Town finom, lassú, zongorás verziójáig és a Romeo And Juliet című Dire Straits-feldolgozásig, melyeket a londoni Abbey Road stúdióban élőben, de közönség nélkül rögzítettek Brandonék egy brit tévéműsor számára.  
 
Szintén feldolgozásként hallhatjuk tőlük a Kenny Rogers vezette First Edition együttes által sikerre vitt Ruby, Don’t Take Your Love To Town című country-klasszikust egy BBC-rádiófelvételről, illetve a Joy Division-féle Shadowplay-t, melyet a legendás manchesteri zenekarnak és tragikus sorsú énekesének, Ian Curtisnek emléket állító Control című filmhez rögzítettek Anton Corbijn rendező kérésére. A Move Away című Killers-szerzemény szintén csak filmzenelemezen volt eddig hozzáférhető (a Pókember 3 albumán), míg a válogatásra került többi dalt már 2007 második felében öntötték végleges formába. A Hot Fuss amerikai kiadásáról hiányzó Glamoruos Indie Rock And Roll című ars poetica mellett most kissé feljavították a stúdióban a Sam’s Town idején rögzített, de akkor dobozban maradt Sweet Talk című felvételt is, sőt végre készre bővítették a Leave The Bourbon On The Shelf 2002-es lakásdemóját is (ez a dal az első album Midnight Show és Jenny Was A Friend Of Mine című számaival közösen alkotott „gyilkos trilógia” sokat emlegetett nyitódarabja, melyre a rajongók már három éve vártak). A Sawdust igazi szenzációja azonban az albumot nyitó – és klipdalként is beharangozó – Tranquilize című sötét és paranoiás Flowers-szerzemény, melyre a veterán New York-i rockhérosznak, Lou Reednek a gitáros-énekesi közreműködése süti a pecsétet. 
 
A 17 számos lemez zárásaként a Killers számaiból készült rengeteg remix közül is kapunk mutatóba egyet (a Mr. Brightside szinti-poposra, sőt a végén már stílszerűen New Order-esre vett verzióját Madonna zenei támaszától, Stuart Price-tól, aki zenekar legutóbbi felvételeinél már producerként is közreműködött), sőt a legvégén még egy rejtett bónuszdalt is hallhatunk (a Questions With The Captain egy 50 másodperces zongorás-szintis kis tengerészkuplé). A maximalisták beleköthetnek, hogy a korai demóverzióban ismert Replaceable, a 2005-ös koncerteken játszott Where Is She című újabb gyilkos darab és a Bono-féle RED kampány keretében az AIDS elleni küzdelmet támogató két jótékonysági karácsonyi digital download kislemezdal (A Great Big Sled, Don’t Shoot Me Santa) nem szerepel itt, de ez a 72 perces gyűjtemény nemcsak mennyiségben, de minőségében is bőségesen kielégítő – a Killers még egy „resztli” lemezzel is nívósat tud produkálni.