Bár a seattle-i születésű Hendrix már a hatvanas évek elejétől zenéléssel kereste a kenyerét, 1966-ban viszonylag ismeretlenül utazott Európába, ahol viszont néhány hónap alatt jelentős hírnévre tett szert. Eleinte csak szakmai körökben ismerték fel kivételes képességeit, a két brit zenésszel (Noel Redding basszusgitárossal és Mitch Mitchell dobossal) alapított The Jimi Hendrix Experience debütáló nagylemeze, az Are You Experienced 1967. májusi megjelenésének idejére azonban már a szigetország egyik legkurrensebb előadója lett. Szülőföldjére ennek ellenére nemigen jutott el a gitárzseni felfedezésének híre, az első jelentős nemzetközi pop-rock megmozduláson, a kaliforniai Monterey Pop Festivalon is csak Paul McCartney ajánlása miatt léphetett fel – igaz, a koncertet követően Amerika szinte egy csapásra ünnepelt rockhéroszává fogadta (és 1967 augusztusában az Are You Experienced végre amerikai kiadásban is megjelenhetett).  
 
A 42 percben kilenc számot felvonultató fellépést ma már minden idők legnagyobb koncertjei között emlegetik, és nem véletlenül: Hendrix gyakorlatilag sokkolta a közönséget, és nemcsak egyedülálló, eksztatikus színpadi performanszával (fináléjában a nevezetes gitárfelgyújtással és -szétveréssel), hanem szokatlan, végletekig torzított, feedback-zajos szólóival, valamint blues és dzsessz elemeket használó, totálisan elszállt, pszichedelikus gitárzenéjével is.  
 
A korong a Rolling Stones gitárosának, Brian Jonesnak a konferálásával nyit, majd a kilenc számból álló program következik, amely nagyobb részben tartalmazott feldolgozásokat, mint a debütáló nagylemezen megjelent saját szerzeményeket. A feldolgozásokra „természetesen” alig lehetett ráismerni: Howlin’ Wolftól a Killing Floor, B.B. Kingtől a Rock Me Baby, Bob Dylantől a Like A Rolling Stone, valamint a Hey Joe és Wild Thing című korabeli sztenderdek Hendrix-féle verziójukban szokatlanok voltak még az akkori fülnek, nem sokkal később azonban kivétel nélkül hivatkozási alappá váltak a gitár alapú rockzenében. Ahogy Jimi Purple Haze, The Wind Cries Mary és Foxy Lady című saját szerezményei is (melyek közül az utóbbi a korabeli amerikai kiadás szerinti Foxey Lady írásmóddal szerepel a mostani kiadványon is).