Mindezt a zenekar megkérdezése nélkül tették (tehették), így a CD-kiadvány nem valami egyéni nézőpontú művészi karrierösszefoglaló, hanem a legismertebb Radiohead-számok gyűjteménye (a DVD pedig az összes hivatalos videoklipé). A 16 (amerikai kiadásban 17) számos, fekete borítós szimpla CD játékidejének több mint felét az 1995-ös The Bends és az 1997-es OK Computer csúcsalbumok slágerei teszik ki (olyan bravúrdarabok, mint a Just, a High And Dry, a Fake Plastic Trees, a Paranoid Android, a Karma Police vagy a No Surprises), a többi sorlemezt egy vagy két szám képviseli csupán. Az 1993-es Pablo Honey című bemutatkozás esetében ez talán nem is baj (a Creep arról pont elég), a nagy vesztes igazából a 2001-es Amnesiac album, melyről csupán a Pyramid Song szerepel itt, így a Knives Outot már hiába keressük, de a 2003-as Hail To The Thiefről sincs itt például a Go To Sleep.  
 
A fehér alapszínű papírtokba bújtatott kétlemezes Limited Edition 13 számos bónuszkorongján ezek szerencsére ott vannak, ahogy minden sorlemezről került még pluszba egy vagy két szerzemény (az OK Computerről három is, így az már anyagának több mint felével, összesen hét dallal képviselteti magát, akárcsak a kongeniális The Bends), sőt ezen a második CD-n már szerepel egy B-oldalas ritkaság (a Street Spirit 1996-os maxiján megjelent Talk Show Host) és egy koncertfelvétel is (az egy szál akusztikus gitárral kísért True Love Waits az I Might Be Wrong minialbumról). Ez a dupla változat már korrekt életmű-áttekintést nyújt, de még így is akadnak hiányok: a három egymást követő Radiohead-albumon is publikált Morning Bell című dalnak legalább az egyik verzióját illett volna ide tenni, az viszont kifejezetten bosszantó, hogy a zenekar egyetlen albumán sem szereplő 1993-as kislemez- és klipdal, a Pop Is Dead innen is lemaradt (ez pontosan ugyanolyan kibaszás a rajongókkal, mint az, hogy a Blur The Best Of CD-jéről hiányzik a Popscene, az Oasis-féle Stop The Clocksról meg a Whatever). A Radiohead-sorlemezeket már birtokló vásárlóknak persze sokkal nagyobb örömet szerzett volna, ha a B-oldalas ritkaságokból kapnak egy dupla válogatást – remélhetőleg az EMI egy ilyet is piacra dob majd, hiszen teheti.