Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

ZZ Top: Live From Texas
|
est.hu:
7/10
|
olvasói:
8/10 (2)
ZZ Top-DVD-nk, már eddig is lehetett, hiszen az együttes sikerkorszakát összefoglaló 1992-es Greatest Hits album idején összeállított Greatest Hits videokazetta klipgyűjteménye az új évezredben már megjelent ebben a modernebb formátumban is, de koncert-DVD eddig még nem került piacra a szakállas – tekintélyes arcszőrzetet, vagy ha azt nem, hát Beard családnevet viselő tagokból álló – triótól. Sőt, bármily nehéz is elhinni, a ZZ Top közel negyvenéves pályafutását eddig egyetlen hivatalos koncertkiadvány sem dokumentálta, semmiféle formátumban. A texasi blues-rockerek most pótolták ezt a tarthatatlan hiányosságot, és stílszerűen egy hazai pályán adott koncert DVD-kivonatával örvendeztették meg rajongóikat.
Ha rosszmájúak akarnánk lenni, kezdhetnénk azzal, hogy a ZZ Top már hosszú évek óta a múltjából él, jelene a kilencvenes évek eleje óta elhanyagolhatónak tekinthető. Tudják ezt a zenekar tagjai is, akik manapság a koncerteken csak ritka esetben játszanak dalokat az elmúlt két évtizedben megjelent öt lemezről – ezen a Dallasban rögzített 2007-es fellépésen mindössze egyetlen szám kapott helyet a műsorban ebből az időszakból: a Pin Cushion az 1994-ben megjelent Antenna albumról. A program gerincét ennek megfelelően a hetvenes évek blues-rock sikerei (az elején elsütött Waiting For The Bus és Jesus Just Left Chicago párosa, illetve a legvégére hagyott La Grange és Tush), illetve a két nyolcvanas évekbeli csúcslemez, az El Loco és az Eliminator slágerei adják (Pearl Necklace, Tube Snake Boogie, Gimme All Your Lovin’, Got Me Under Pressure, Sharp Dressed Man, Legs). 
 
A három fura fazon, a mikulásszakállas Billy Gibbons (gitár, ének) és Dusty Hill (basszusgitár, ének), valamint a bajszos, de „szakállnevű” Frank Beard (dob) fölött láthatóan elszállt az idő az együttes csúcskorszaka óta – az egykoron legendás koncertzenekar talán kissé szándékoltan is öregesre vette a figurát ezen a 2007. novemberi koncerten. Az egykoron technikás játékáról és innovatív megoldásairól ismert trió tagjainak képességei már megkoptak a nyolcvanas évek óta (igaz, ezt megfelelően ellensúlyozni tudja a tökéletes összeszokottságuk), ám mikor Gibbonsék megvillantanak valamit régi tudásukból és beindítják a groove-hengert, akkor a fellépésen jelenlévő középkorú hallgatóság lábában is azonnal elindítják a bugit.  
 
A ZZ Top-féle humor továbbra is tetten érhető a koncerteken, a két nagyszakállú-kalapos-napszemüveges frontember már önmagában is mókás látványt nyújt, amikor azonban szándékosan bugyuta mozgásukat, összehangolt „táncukat” is bevetik, akkor a legkomolyabb blues-rock rajongók szája is széles mosolyban húzódik. A show így sem olyan már, mint régen, az egyszerű, statikus színpadkép jelentette problémát pedig a rendezőnek sem sikerült áthidalnia: Milton Lage hiába próbált kusza kameramozgásokkal és gyors vágásokkal életet lehelni a képi világba, többet ártott az anyagnak, mint használt. A Live From Texas hibái ellenére is szórakoztató kiadvány, remek summázata a zenekar méltán sikeres első két évtizedének. 
QQQ 
 
EXTRÁK:  
 
A három muzsikus pókerezés közben sztorizgat a zenekarról, majd a koncert előtti, kulisszák mögötti készülődésbe tekinthetnek bepillantást a nézők. A néhány perces kisfilmeket fotógaléria, valamint Jimi Hendrix Foxy Lady (a borítón amerikai írásmód szerint Foxey Lady) című slágerének feldolgozása egészíti ki. 
QQQ 
 
2008  Hossz: 85 perc  Kiadó: Eagle Rock/CLS  Hang: angol 5.1 
Bokor Péter
2008.08.08
|
2 komment|Szólj hozzá!
szerintem az tűnhet fel hogy apróbb hibákat bennhagytak az utómunkák során ami manapság nem divat de én pont ezt szeretem ettől lesz tényleges koncert feelingje. és manapság nagyon sokan tudnak technikásan játszani akár már 12-14 évesen is viszont eredeti hangzást kialakítani sokkal nehezebb és értékesebb dolog, és ez Gibbonsnak sikerült.Hendrix mondta rá hogy az egyik legígéretesebb gitáros....
endre
|
2009-06-27 00:28:08
Mégis egy hatvanéves ember mit csináljon a színpadon, szaladgáljon, álljon fejre? Ez talán Jaggernek még jól áll, a többi vén marhának meg már ciki, ha nők bálványát nyomja satnya testtel. Én nem értek a gitározáshoz, de hogy ebben a trióban nem technikásan játszanak azt azért kétségbe vonnám. Nem tudom miért kell mindenben a tökéletest keresni és fikázni. Hálistennek mindenkinek más tetszik, nekem a ZZ Top, a kritikusnak valószínű Bunyós Pityu...
Kamo
|
2008-09-29 20:57:55
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 23., szerda

Dezső
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.