- Hány százalék Brózik Klári van a szappanoperabéli kissé visszafogott Káldor Margitban?  
 
- Sokat köszönhetek Margitkának, mert rengeteget szelídültem azáltal, hogy három éve ugyanazt a karaktert játszom. Ennek a szerepnek nincs túl nagy amplitúdója. Margitka egy végtelen nyugalommal rendelkező, egyszerű, kedves lány. Szerintem értékrendünkben, sokban hasonlítunk, de én tűzrőlpattantabb és talán agresszívabb vagyok, mint Margitka. 
 
- És kísérletező kedvű is, hisz nemcsak a színpadon, de a színfalak mögött is aktívan szerepet vállalsz. 
 
- Igen, a Musical csillagai című gálaesteken nem színész vagyok, hanem stylistként, ruhatervezőként, vagy ha tetszik, „ruhás néniként” dolgozom. A feladatom, hogy a musicalek hangulatát, tartalmát ruhákkal is hangsúlyozzuk. 
 
- Ha már az öltözködésnél tartunk, mennyire vagy kibékülve a Jóban Rosszban-os kék egyenruháddal? 
 
- Nagyon szeretjük egymást. Van belőle kettő. Az elején minden orvosnak, nővérkének saját karakteréhez illően alakították ki a munkaruháját. A főnővéré volt a legszexisebb. Látod, rögtön megszólal belőlem a „ruhás néni” (nevet). Margitkának (a kis Tompika), aki akkor került fel faluról, sutább volt a megjelenése. De most már levágták a köpenyemet, talán már a térdem is kivillan belőle. 
 
- A való életben fontos számodra az öltözködés? Figyelsz rá, hogy mit viselsz?  
 
- Kellene. Nekünk, akik minden este képernyőn vagyunk, példát kell mutatnunk. A bulvársajtó is figyel ránk, hiszen ők sztárt akarnak kreálni belőlünk. Egy sztár pedig extravagánsan néz ki, legalábbis ez az elvárás. Én nem vagyok az a típus. Ha rohanok egyik helyről a másikra, nem fogok magas sarkúban, „cuncimókus” ruhában vágtatni. Meghasonulnék. 
 
- És két rohanás között egyébként könnyen tanulsz szöveget? 
 
- Már igen. A rövidtávú memóriánk fantasztikus. Fontos topon lenni, mert másnap jön a következő adag szöveg. Gyorsan beszív, benntart, kiköp és töröl - ez a helyes metódus a tanulásnál. A színházi szerepeknél másképp van. Azt még mindig kívülről tudom. 
 
- A Csillagvirág Klinika epizódjainak nézői tehát a színpadon is viszontláthatnak téged. 
 
- Játszottam a Vidám Színpadon, a Madáchban meg a Körúti Színházban. Augusztusban lesz a Mese habbal című előadás felújítása a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Itt például Frajt Edittel és Koltai Robival fogok együtt játszani. 
 
- A családban is nagyot alakítottatok, hisz a húgod, Brózik Ági is ugyanazon a pályán mozog, mint te, ő is színészkedik. 
 
- Igen, ez az irdatlan nagy exhibicionizmus családi vonás. Apukám révén zenészek voltak a famíliában. Anyai nagyapám is harmonikázott. Nálunk a színjátszásban ütközött ki. 
 
- Öt év múlva hol kamatoztatod a tehetséged? A filmbeli klinikán vagy a világot jelentő

Nagyítás

deszkákon keressünk? 
 
- Nem biztos, hogy szeretnék Margitként megmaradni a köztudatban. Bár az is igaz, hogy jelen pillanatban egy ország Margit nővérkéje vagyok. Az emberek azonban csak azt tudják, hogy mit történik velünk esténként a sorozatban. Azt, hogy a színházban milyen szerepben tűnünk fel, nemigen. Maximum a bulvároldalát ezeknek. 
 
- Valóban. Rólad például azt lehetett hallani, hogy rendszertelen volt az életmódod. 
 
- Így igaz. Sokat dolgoztam, ilyenkor A-ból B-be rohangáltam és ahogy kell, elfelejtettem enni. Egy szendvics, egy csoki az autóban - ez volt a maximum. Aztán kapcsolatba kerültem egy étkezési tanácsadó doktornővel. Ő elmagyarázta - amit nyilván már eddig is tudtam -, hogy egyél Klári napi ötször, és lehetőleg sok zöldséget-gyümölcsöt. Klári megpróbálta ezt megfogadni, mert érezte, hogy ez így normális, és mert Klári sem hülye... (nevet) 
 
- Kláriról azt is lehet tudni, hogy nagy macskarajongó. 
 
- Imádom a macskákat, jelenleg azonban csak kettő van. Az egyik egy orosz kék, már kilencéves. A másik pedig egy karthausi cica, aki a filmbeli Kék Macsek kávézó megnyitásakor került a szappanoperába. A filmes kollégák felajánlották, hogy neveljem én a cicát, miután véget ér a szerepe a sorozatban. Így is lett, ő most velem él. 
 
- Mik a terveid a nyárra? Mész nyaralni? 
 
- Mindig az utolsó pillanatban döntöm el, hogy oké, akkor jövő héten utazunk. Nagyon félek a repüléstől, három óránál többet nem vagyok hajlandó a levegőben tölteni. Így már biztos, hogy messzire nem fogok menni. 
 
- Nyaralás nélkül is nagyon kipihentnek tűnsz, és jól nézel ki. Elégedettség sugárzik rólad. 
 
- Neeeeem. Én soha nem vagyok elégedett. Dehogy vagyok elégedett! Az régen rossz lenne. 
 
- Jó, de mégis mivel lennél elégedett?  
 
- Nem szeretném megérezni azt az érzést, mert akkor nem lenne, ami továbbhajt. Most a fejlődés lehetősége, új dolgok kipróbálása visz előre. Abszolút nem vagyok elégedett. Ezt kijelenthetem. Lehet, hogy a bipoláris depresszióm euforikus szakaszát csípted el, vagy ennyire jó színész vagyok? (nevet) 

Forrás: Est.Tv Magazin