Patrizia Gucci író, festő, dizájner és nem mellesleg - ahogyan a nevéből is látszik - a híres olasz divattervező dinasztia tagja. 2004-ben megjelent Szingli című könyve hatalmas világsiker volt, ezt követte a Csábítás című könyve, ami hasonló sikert aratott. Kisebb fáziskéséssel ugyan, de Magyarországra is megérkeztek a nagysikerű könyvek, amelyek kishazánkban is hasonló fogadtatásra találtak. Ebből az apropóból beszélgettem Miss Guccival a szingliségről, a festészetről és arról, hogy mindenkiben ott rejlik a „csábító”.
- Mi késztette arra, hogy írjon?
- Mindkét könyvem, a Szingli és a Csábítás is önéletrajzi ihletésű. Az írásaimon keresztül lehetőségem
nyílik arra, hogy elmondjam a véleményem az élet dolgairól. Azért írok, mert szeretném megosztani másokkal is azokat a tapasztalatokat, amelyeket eddigi életem során szereztem.
- A csábítás képessége mindenkiben megvan?
- Úgy gondolom, hogy bárki, mind a férfiak, mind a nők rendelkezhetnek a csábítás képességével, ugyanakkor tudniuk kell, hogy hogyan érhetik el, hogy azzá váljanak.
- Ezt kifejtené bővebben?
- Ismerniük kell önmagukat, rá kell találniuk arra a belső tulajdonságukra vagy alkati különlegességükre - legyen az a szemük, a kezük vagy akár a hangjuk -, ami vonzóvá teszi őket. A legfontosabb tehát a vonzerő - legyen bármi, amivel ezt elérjük (nevet).
- Mi ösztönözte a Szingli című könyv és a Csábítás című könyv megírását?
- A Szingli című könyvben a tapasztalataimat írom le; sokszor megtörtént, hogy egyedül voltam, ebből merítettem ihletet a könyv megírásához. A Csábítás című könyvben arról írok, hogyan értem el sikereket az életemben, valamint arról, hogyan értettem meg, hogy nőként a vonzerő mennyire fontos volt mindezek elérésében.
- Mit gondol a Szex és Nem York-féle szingliségről?
- Éppúgy, mint velem, mindenkivel előfordult már, hogy egyedül volt, úgynevezett szingli. Úgy gondolom, kétféle ember van: az egyik magába roskad és úgy érzi, itt a világvége; a másik viszont megy tovább az úton, mintha mi sem történt volna. Én az utóbbi kategóriába tartozom, mert tudom, hogy mindig lesz valahogy, és attól, hogy egy adott pillanatban nincs mellettem társ, képes vagyok boldogan és kiegyensúlyozottan élni.
- Mire van szüksége egy szinglinek Ön szerint?
- Praktikusságra, kiváló problémamegoldó képességre, talpraesettségre. Elengedhetetlen az önállóság és a magabiztosság. Soha, egyetlen egy percre sem szabad elhagyni magunkat, és ezt nem csak kifelé, hanem befelé is mutatnunk, érzékeltetnünk kell. Fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal.
- Mi a titka? Hogyan lehet más is ennyire boldog és kiegyensúlyozott?
- Nincs semmiféle titok vagy jól bevált recept. Amit tudok, hogy hiszek önmagamban, és elszántan küzdök azért, hogy kihozzam a legjobb dolgokat az életemből.
- A festészet vagy az írás fontosabb az Ön számára?
- Mindkettő én vagyok, de mást-mást jelent a számomra. A festészet az álmaim megjelenítése, míg az írás egy lehetőség arra, hogy elmondhassam másoknak a benyomásaimat, az érzéseimet a saját tapasztalataim alapján.
- A családja mindig mindenben támogatta?
- A Gucci famíliában felnőni és érvényesülni nem éppen könnyű, sőt egyenesen nehéz. Túl sok az elvárás, nem feltétlenül a család, hanem inkább a környezet felől. Sokan ma sem értik, miért csinálok annyi mindent, miért nem élvezem és szórom a pénzt két kézzel.
- És miért nem?
- Az nem én vagyok. A szüleim megtanítottak a pénz értékére, ezért soha nem estem abba a hibába, hogy esztelenül költekezzek.
- Köztudott, hogy nagy világutazó. Mik a kedvenc helyei?
- Rengeteg hely ragadta már meg a szívemet szerte a világon, de a kedvencem mégis India, mert számomra tele van színekkel és érzelmekkel.
- Várható, hogy Budapesten is lesz kiállítása?
- Természetesen nagyon szeretnék kiállítást tartani az Önök gyönyörű városában. Amint meghívást kapok, boldogan elhozom a festményeimet Budapestre.
- Mi a véleménye a magyar nőkről?
- Szerintem nagyon magabiztosak, határozottak és rendkívül karakánok. Céltudatosak, pontosan tudják, hogy mit akarnak és azt hogyan érhetik el. Viszont ezért sokan magányosak és szinglik, mert őket is bedarálta a karrierhajhászás. Kicsit lassítani kell, nehogy elsétáljunk olyan mellett, aki megérné, hogy megálljunk.
- Maga sétált már el ilyen mellett?
- (Hangos nevetés) Hogy a fenébe ne! Viszont egyszer megelégeltem az állandó rohanást és megálltam, viszont akkor már nem volt ott az illető.
- Gondolom, ezt a csalódást nehéz lehetett feldolgozni.
- Nem volt csalódás, mert végül visszafordultam és csak rátaláltam.
Forrás: Est.Tv Magazin
- Mindkét könyvem, a Szingli és a Csábítás is önéletrajzi ihletésű. Az írásaimon keresztül lehetőségem
nyílik arra, hogy elmondjam a véleményem az élet dolgairól. Azért írok, mert szeretném megosztani másokkal is azokat a tapasztalatokat, amelyeket eddigi életem során szereztem.
- A csábítás képessége mindenkiben megvan?
- Úgy gondolom, hogy bárki, mind a férfiak, mind a nők rendelkezhetnek a csábítás képességével, ugyanakkor tudniuk kell, hogy hogyan érhetik el, hogy azzá váljanak.
- Ezt kifejtené bővebben?
- Ismerniük kell önmagukat, rá kell találniuk arra a belső tulajdonságukra vagy alkati különlegességükre - legyen az a szemük, a kezük vagy akár a hangjuk -, ami vonzóvá teszi őket. A legfontosabb tehát a vonzerő - legyen bármi, amivel ezt elérjük (nevet).
- Mi ösztönözte a Szingli című könyv és a Csábítás című könyv megírását?
- A Szingli című könyvben a tapasztalataimat írom le; sokszor megtörtént, hogy egyedül voltam, ebből merítettem ihletet a könyv megírásához. A Csábítás című könyvben arról írok, hogyan értem el sikereket az életemben, valamint arról, hogyan értettem meg, hogy nőként a vonzerő mennyire fontos volt mindezek elérésében.
- Mit gondol a Szex és Nem York-féle szingliségről?
- Éppúgy, mint velem, mindenkivel előfordult már, hogy egyedül volt, úgynevezett szingli. Úgy gondolom, kétféle ember van: az egyik magába roskad és úgy érzi, itt a világvége; a másik viszont megy tovább az úton, mintha mi sem történt volna. Én az utóbbi kategóriába tartozom, mert tudom, hogy mindig lesz valahogy, és attól, hogy egy adott pillanatban nincs mellettem társ, képes vagyok boldogan és kiegyensúlyozottan élni.
- Mire van szüksége egy szinglinek Ön szerint?
- Praktikusságra, kiváló problémamegoldó képességre, talpraesettségre. Elengedhetetlen az önállóság és a magabiztosság. Soha, egyetlen egy percre sem szabad elhagyni magunkat, és ezt nem csak kifelé, hanem befelé is mutatnunk, érzékeltetnünk kell. Fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal.
- Mi a titka? Hogyan lehet más is ennyire boldog és kiegyensúlyozott?
- Nincs semmiféle titok vagy jól bevált recept. Amit tudok, hogy hiszek önmagamban, és elszántan küzdök azért, hogy kihozzam a legjobb dolgokat az életemből.
- A festészet vagy az írás fontosabb az Ön számára?
- Mindkettő én vagyok, de mást-mást jelent a számomra. A festészet az álmaim megjelenítése, míg az írás egy lehetőség arra, hogy elmondhassam másoknak a benyomásaimat, az érzéseimet a saját tapasztalataim alapján.
- A családja mindig mindenben támogatta?
- A Gucci famíliában felnőni és érvényesülni nem éppen könnyű, sőt egyenesen nehéz. Túl sok az elvárás, nem feltétlenül a család, hanem inkább a környezet felől. Sokan ma sem értik, miért csinálok annyi mindent, miért nem élvezem és szórom a pénzt két kézzel.
- És miért nem?
- Az nem én vagyok. A szüleim megtanítottak a pénz értékére, ezért soha nem estem abba a hibába, hogy esztelenül költekezzek.
- Köztudott, hogy nagy világutazó. Mik a kedvenc helyei?
- Rengeteg hely ragadta már meg a szívemet szerte a világon, de a kedvencem mégis India, mert számomra tele van színekkel és érzelmekkel.
- Várható, hogy Budapesten is lesz kiállítása?
- Természetesen nagyon szeretnék kiállítást tartani az Önök gyönyörű városában. Amint meghívást kapok, boldogan elhozom a festményeimet Budapestre.
- Mi a véleménye a magyar nőkről?
- Szerintem nagyon magabiztosak, határozottak és rendkívül karakánok. Céltudatosak, pontosan tudják, hogy mit akarnak és azt hogyan érhetik el. Viszont ezért sokan magányosak és szinglik, mert őket is bedarálta a karrierhajhászás. Kicsit lassítani kell, nehogy elsétáljunk olyan mellett, aki megérné, hogy megálljunk.
- Maga sétált már el ilyen mellett?
- (Hangos nevetés) Hogy a fenébe ne! Viszont egyszer megelégeltem az állandó rohanást és megálltam, viszont akkor már nem volt ott az illető.
- Gondolom, ezt a csalódást nehéz lehetett feldolgozni.
- Nem volt csalódás, mert végül visszafordultam és csak rátaláltam.
Forrás: Est.Tv Magazin
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek