Fénystopposok címmel október elején jelent meg a Vad Fruttik harmadik lemeze. Likó Marcellt, az együttes frontemberét faggattuk – mondjuk, nagyon nem kellett faggatni – az új anyagról, önigazolásról, és azt is megtudtuk, hova tűntek az „s”-sek a szövegekből.
- Az általad „habos kávés” stílusúnak definiált második lemezhez képest milyen a Vad Fruttik új albuma?
- Merőben más. Azt gondolom, hogy a lemezeink a zenekar életének egy adott időszakát tükrözik. Az első, barkácskörnyezetben készült lemez (Rózsikámnak digitálisan, 2006) addigi munkásságunk kvinteszenciája volt, a második (Egy éjszaka Bohémiában, 2008) pedig egy kísérletezés; megpróbáltunk olyan dolgokat is beletenni a számokba, amiket addig technikai akadályok miatt nem tudtunk. Ez a harmadik album sokkal érettebb, sokkal koncepciózusabb. Erre a lemezre is rá lehet mondani, hogy eklektikus, mégis kiforrottabb. Ha az első lemezhez akarnánk hasonlítani, akkor a Fénystopposoknál is megmarad a Sárga Zsiguli elektronikája, de eltűnik a gagyiba hajló lakodalmas feeling.
- Az első lemezeteket a Mamazone adta ki, a második a CLS-nél, a mostani pedig Lovasi András Megadó Kiadójánál jelenik meg. Jelentett ez egy kis pluszsegítséget?
- A Fruttik egy olyan zenekar, amelyik folyamatosan koncertezik. Nemcsak fesztiválokon lépünk fel, hanem a legkisebb klubokba is elmegyünk, ha meghívnak minket. Tavasszal például felléptünk a bajai Armstrong klubban, ahova összesen százan férnek csak be. A fesztiválok alatt pedig összeismerkedtünk a szakmával. Többször találkoztam Lovival (Lovasi András – a szerk.), elég sokat beszélgettünk. Mindig kérdezgettem, mit gondol a zenekarról, min lehetne szerinte javítani. A harmadik albumról megmutattam az éppen akkor készülő Lehetek én is-t, és megkért, hogy mutassuk meg neki a teljes anyagot, mert erős potenciált lát a zenekarban. Amikor megvoltak a dalszövegek – eredetileg 30, ebből válogattuk le a lemezre kerülő 12 számot – akkor összeültünk a Lovival, a Beck Zolival és Endi-vel (Gradvolt Endrével, 30Y – a szerk.), és együtt átbeszéltük az összeset.
- Megmutattad más zenekaroknak is a készülő lemezeteket?
- Igen, mert én úgy gondolom, nem szégyen mások véleményére is odafigyelni. Egyfajta alkotóműhelyként ment ez a nyáron, ami nekem nagyon sokat segített. Ráadásul ez önigazolás is, mert a dalok 99%-a úgy maradt, ahogy én megírtam. Körülbelül 1% az, amire azt mondták, hogy ez vagy az a szó itt sokkal erősebb, vagy ott kihúznák az „s”-eket. És akkor én kihuzigáltam az „s”-eket.
- Melyik számot szereted nagyon erről a lemezről?
- Én nehezen tudnék választani, mert mindegyikben mi vagyunk benne. A Goa című dalt is többször játszottuk már koncerteken, de az én személyes kedvencem a Lehunyom a szemem, meg a Boroskóla, meg a Diszkós. Igazából az összes. A Diszkós például valós élményen alapul, amikor koncertről hazafelé buszozva Tinnye és Perbál között félúton mi érkeztünk oda elsőnek egy baleset helyszínére.
- A címadás mindig nehéz kérdés, és sokáig nem is tudtátok, mi lesz a lemez címe. Hogy lett végül Fénystopposok?
- Sokféle technika létezik albumcím adásra. Mi nem akartuk egy sorszámmal vagy az egyik dal címével letudni. Mind a 12 szám más, mégis van bennük áthallás. Szerettünk volna egy olyan összefogó allegóriát találni, ami tükrözi a lemezen található dalok hangulatát. Először csak azt a címet akartuk adni az albumnak, hogy Fény, de aztán ezt egy kicsit karcsúnak találtuk. Innen jutottunk el a Fénystopposokig, amihez egy csomó allegóriát lehetne még hozzápasszítani. Ez az, ami visszacseng az album és az új website-unk grafikájában is.
- A Magyar Dal Napján feldolgoztátok az egyik legismertebb gyerekdalt, a Kalózdal az almaszószról-t. Jövőre kilátásban van egy Halász Judittal közös koncert is?
- Hát, nem hiszem... Múltkor hallottam nyilatkozni, és mondta, hogy neki megvan a saját zenekara, úgyhogy lehet, hogy nem akar a Vad Fruttikkal közösködni (nevet).
- A Müpában is volt egy különleges koncertetek, azt hogy éltétek meg?
- Nagyjából két hónapig készültünk rá, a dalokat a hagyományos hangszereléshez képest egészen új formában adtuk elő. Egészen rendhagyó koncertélményre készültünk. Saját díszletet és vizuális világot használtunk, volt díszlet meg vendég zenészek, Gyuszkó (Győrffy Gyula – a szerk.) tangóharmonikázott. Ezért lett a címe is Vad Fruttik Szürreál.
- Most, hogy kész a lemez, indul a turné?
- Folyamatos szervezés alatt áll a turné, valószínűleg tavasz végéig fog tartani, addig minden hétvégén fellépés. Januárban lesz majd egy kis szünet, amikor engem megint megoperálnak.
- Az A38-on duplakoncertetek lesz. Nem nagyon bevállalós ez?
- Sokat gondolkodtunk ezen, de az előző koncerten, amin még kész sem volt a harmadik albumunk, így is kint rekedtek kétszázan, mi meg azt szeretnénk, hogy mindenki beférjen. Így ha most a lemezbemutató miatt még eljönnek néhányan, akkor pont megtöltjük a két estét.
- Merőben más. Azt gondolom, hogy a lemezeink a zenekar életének egy adott időszakát tükrözik. Az első, barkácskörnyezetben készült lemez (Rózsikámnak digitálisan, 2006) addigi munkásságunk kvinteszenciája volt, a második (Egy éjszaka Bohémiában, 2008) pedig egy kísérletezés; megpróbáltunk olyan dolgokat is beletenni a számokba, amiket addig technikai akadályok miatt nem tudtunk. Ez a harmadik album sokkal érettebb, sokkal koncepciózusabb. Erre a lemezre is rá lehet mondani, hogy eklektikus, mégis kiforrottabb. Ha az első lemezhez akarnánk hasonlítani, akkor a Fénystopposoknál is megmarad a Sárga Zsiguli elektronikája, de eltűnik a gagyiba hajló lakodalmas feeling.
- Az első lemezeteket a Mamazone adta ki, a második a CLS-nél, a mostani pedig Lovasi András Megadó Kiadójánál jelenik meg. Jelentett ez egy kis pluszsegítséget?
- A Fruttik egy olyan zenekar, amelyik folyamatosan koncertezik. Nemcsak fesztiválokon lépünk fel, hanem a legkisebb klubokba is elmegyünk, ha meghívnak minket. Tavasszal például felléptünk a bajai Armstrong klubban, ahova összesen százan férnek csak be. A fesztiválok alatt pedig összeismerkedtünk a szakmával. Többször találkoztam Lovival (Lovasi András – a szerk.), elég sokat beszélgettünk. Mindig kérdezgettem, mit gondol a zenekarról, min lehetne szerinte javítani. A harmadik albumról megmutattam az éppen akkor készülő Lehetek én is-t, és megkért, hogy mutassuk meg neki a teljes anyagot, mert erős potenciált lát a zenekarban. Amikor megvoltak a dalszövegek – eredetileg 30, ebből válogattuk le a lemezre kerülő 12 számot – akkor összeültünk a Lovival, a Beck Zolival és Endi-vel (Gradvolt Endrével, 30Y – a szerk.), és együtt átbeszéltük az összeset.
- Megmutattad más zenekaroknak is a készülő lemezeteket?
- Igen, mert én úgy gondolom, nem szégyen mások véleményére is odafigyelni. Egyfajta alkotóműhelyként ment ez a nyáron, ami nekem nagyon sokat segített. Ráadásul ez önigazolás is, mert a dalok 99%-a úgy maradt, ahogy én megírtam. Körülbelül 1% az, amire azt mondták, hogy ez vagy az a szó itt sokkal erősebb, vagy ott kihúznák az „s”-eket. És akkor én kihuzigáltam az „s”-eket.
- Melyik számot szereted nagyon erről a lemezről?
- Én nehezen tudnék választani, mert mindegyikben mi vagyunk benne. A Goa című dalt is többször játszottuk már koncerteken, de az én személyes kedvencem a Lehunyom a szemem, meg a Boroskóla, meg a Diszkós. Igazából az összes. A Diszkós például valós élményen alapul, amikor koncertről hazafelé buszozva Tinnye és Perbál között félúton mi érkeztünk oda elsőnek egy baleset helyszínére.
- A címadás mindig nehéz kérdés, és sokáig nem is tudtátok, mi lesz a lemez címe. Hogy lett végül Fénystopposok?
- Sokféle technika létezik albumcím adásra. Mi nem akartuk egy sorszámmal vagy az egyik dal címével letudni. Mind a 12 szám más, mégis van bennük áthallás. Szerettünk volna egy olyan összefogó allegóriát találni, ami tükrözi a lemezen található dalok hangulatát. Először csak azt a címet akartuk adni az albumnak, hogy Fény, de aztán ezt egy kicsit karcsúnak találtuk. Innen jutottunk el a Fénystopposokig, amihez egy csomó allegóriát lehetne még hozzápasszítani. Ez az, ami visszacseng az album és az új website-unk grafikájában is.
- A Magyar Dal Napján feldolgoztátok az egyik legismertebb gyerekdalt, a Kalózdal az almaszószról-t. Jövőre kilátásban van egy Halász Judittal közös koncert is?
- Hát, nem hiszem... Múltkor hallottam nyilatkozni, és mondta, hogy neki megvan a saját zenekara, úgyhogy lehet, hogy nem akar a Vad Fruttikkal közösködni (nevet).
- A Müpában is volt egy különleges koncertetek, azt hogy éltétek meg?
- Nagyjából két hónapig készültünk rá, a dalokat a hagyományos hangszereléshez képest egészen új formában adtuk elő. Egészen rendhagyó koncertélményre készültünk. Saját díszletet és vizuális világot használtunk, volt díszlet meg vendég zenészek, Gyuszkó (Győrffy Gyula – a szerk.) tangóharmonikázott. Ezért lett a címe is Vad Fruttik Szürreál.
- Most, hogy kész a lemez, indul a turné?
- Folyamatos szervezés alatt áll a turné, valószínűleg tavasz végéig fog tartani, addig minden hétvégén fellépés. Januárban lesz majd egy kis szünet, amikor engem megint megoperálnak.
- Az A38-on duplakoncertetek lesz. Nem nagyon bevállalós ez?
- Sokat gondolkodtunk ezen, de az előző koncerten, amin még kész sem volt a harmadik albumunk, így is kint rekedtek kétszázan, mi meg azt szeretnénk, hogy mindenki beférjen. Így ha most a lemezbemutató miatt még eljönnek néhányan, akkor pont megtöltjük a két estét.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek






