Ken Stewart billentyűssel, aki manapság főleg, mint a csapat menedzsere tevékenykedik, beszélgettünk.
 
- A korai bejelentésekben még szerepelt a nevetek az idei Sziget fesztivál fellépői között, de aztán mégsem tudtatok eljönni. Mi történt?
 
- Az egész egy félreértés volt, és egyszerűen azért nem tudtunk fellépni a fesztiválon, mert abban az időben nem voltunk Európában. Az elmúlt nyolc évben két vagy három alkalommal játszottunk ezen a fesztiválon, és mindenképpen szeretnénk még fellépni. Ki is adtunk egy nyilatkozatot, amiben elnézést kértünk azoktól, akik várták a Skatalitest. Reméljük, sem a rajongók, sem a fesztivál szervezői nem haragudtak meg ránk. 
 
- Nem csak a Sziget fesztiválon léptetek fel, de klubkoncertet is adtatok már Budapesten. Volt valamelyik alkalommal időtök körülnézni a városban? 
 
- Budapest gyönyörű város, de mivel állandó rohanásban vagyunk, igazából sosem volt időnk rendesen várost nézni, de remélem, a jövőben lesz alkalmunk rá. 
 
- A The Skatalitesról mint a ska műfaj megteremtőjéről szoktak beszélni, akik nélkül nem lett volna Bob Marley, Lee Perry vagy a 2Tone-os vonalon a The Specials, a Madness vagy akár a No Doubt vagy a Ska-P sem. Milyen érzés, hogy a ska harmadik – egyesek szerint már negyedik – hullámában együtt játszhattok azokkal, akik számára a legnagyobb inspirációt jelentettétek? 
 
- A ska rengeteg változáson ment keresztül a ’60-as évek óta, és mi élvezzük azokat a sajátos ízeket, amiket minden egyes csapat hozzáad. Ma már minden országnak vannak ska- és reggae-együttesei, akik mind hozzáadják a saját hatásaikat a zenéhez. A ska mindig is egy olyan műfaj volt, ami különböző zenék ötvözéséből született, ami továbbra is ötvöződik más zenékkel, aminek következtében olyan új műfajok jöhettek létre, mint a ska-jazz és a ska-core. A Skatalites hozta létre a fa gyökereit, aminek ma már számos szerteágazó hajtása van: a rocksteadytől a reggae-ig, a dubtól a dancehallig és a raggáig. 
 
- A Skatalites 1964-ben alakult, majd másfél évvel később feloszlott, azután, hogy a csapat zenei agyának tekintett legendás harsonás, Don Drummond egy koncert után dührohamot kapott és agyonverte barátnőjét. Börtönbe, majd elmegyógyintézetbe került, ahol néhány évvel később meghalt. A ’80-as évek elején a ska másodvirágzását élte az Egyesült Királyságban, és ekkortájt kezdte újra a Skatalites is. Emlékeztek még, hogy miért pont akkor jött el az idő? 
 
- Valójában már jó pár évvel azelőtt is volt róla szó, hogy újra összeállt a csapat. Hallottunk róla, hogy mekkora érdeklődés van a ska iránt, és elhatároztuk, hogy újra elkezdünk zenélni a világ különböző pontjain élő embereknek. 1983-ban felléptünk a jamaikai Reggae Sunsplash-en, a The Police-szal és a The Blue Riddim Banddel, és még számos más csapattal egyetemben, de azért nem volt annyira egyszerű újrakezdeni, és csak jó pár évvel később, amikor a csapat az Egyesült Államokban telepedett le, kezdtünk el igazán turnézni. Most már huszonegy éve folyamatosan turnézunk, és Afrika kivételével minden kontinensen felléptünk már. Szerencsések vagyunk, hogy továbbra is él az érdeklődés a csapat iránt, és hogy ennyi helyen, ekkora közönségnek játszhatunk. 
 
- Még mindig képesek vagytok ámultba ejteni fiatalokat, akik lehet, hogy életükben először

Nagyítás

hallanak benneteket. Szerinted miért? 
 
- Nagyon vidám, táncolható zenét csinálunk „ragályos” beatekkel, ami egyből arra ösztönzi az embereket, hogy elkezdjenek mozogni rá. Ha nem a lábukkal, akkor valamelyik másik testrészükkel. A szólók és improvizációk ugyancsak nagyon dallamosak, és azt vettük észre, hogy ezeket is nagyon szeretik az emberek.
 
- Kell még egyáltalán próbálnotok? 
 
- A klasszikus értelemben vett próbák ritkák a Skatalites életében. Leggyakrabban a soundcheckek idején próbálunk, vagy amikor új anyagot veszünk fel. Az együttes jelenleg éppen ebben a stádiumban van, új anyagot próbálunk, és reméljük, 2011 elején megjelenik az új lemez. 
 
- Legutolsó lemezetek a 2007-es On the Right Track volt. Mennyiben volt más ezt a lemezt csinálni, mint mondjuk az elsőt, öt évtizeddel ezelőtt? Például még mindig élőben veszitek fel az anyagot? 
 
- Igen, a legtöbb esetben élőben vesszük fel a számokat, amikor az összes zenész jelen van a stúdióban. A legnagyobb különbség természetesen az, hogy ma más felszerelést használunk. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején, csak egy mikrofon volt, és ha valaki elrontotta, újra kellett kezdeni az egészet. Az On The Right Track lemezen a címadó dalt leszámítva, az összes szám új, és minden tag aktívan kiveszi a részét a dalszerzésben. 
 
- Az eredeti felállásból csak három tag, Doreen Shaffer énekesnő, Lloyd Knibb dobos és Lester Sterling szaxofonos van már a Skatalitesban. 
 
- Számos alkalommal változott a felállás, részben azért, mert elhunytak tagok, de mi mindig megpróbáltuk a műfaj legjobb zenészeit megtalálni a helyükre. Majd meglátjuk, mi lesz az együttes sorsa, ha az utolsó eredeti tag is távozik közülünk, de reméljük, hogy ez még sokára lesz, és hogy utána is képesek leszünk folytatni a tradíciót. 
 
- Nem nehéz megbirkózni azzal, hogy időről időre elvesztetek egy tagot? 
 
- Természetesen igen. Amikor én 1988-an csatlakoztam a csapathoz, az eredeti tagok közül még nyolcan velünk voltak. Ma már csak négyen élnek az eredeti felállásból. A tagok elvesztése mindig nagyon szomorú dolog, és mindannyian nagyon hiányolunk különböző tagokat, akik már nincsenek köztünk. Nagyon nehéz ilyen kaliberű zenészek helyére megfelelőt találni, de sikerült továbbra is folytatni a turnékat és örömet szerezni a közönségnek, és ez az, ami számít.