- Egy év pihenő után mit vársz a kirándulástól?
 
- Győzelmet, ismertséget, lehetőséget, bizonyosságot. Újszerű bemutatkozás lesz ez Amerikában, mert bár voltam már ott, még egyszer sem tengerentúli promóció állt mögöttem. Most igen, és meg akarom mutatni magam a piacon. De ez csak egy része a vágyaimnak, meg akarom nézni, ilyen hosszú kihagyás után hogy megy a bunyó, mennyire leszek motivált a ringben, mennyire leszek magammal elégedett. Nem a világ legjobbja lesz a riválisom, ettől még fontos állomásként tekintek erre a meccsre, mert tudni akarom, mi rejlik még bennem. 
 
- Két súlycsoportban szerzett világbajnoki öv után szükség van még erre? 
 
- Ha az Egyesült Államokban tovább akarok menetelni, akkor igen. Látványos meccsen kell nyernem, nem kell okvetlenül kiütnöm Onyangót, de jó lenne. Balzsay Karcsi bácsi keze alatt sok mindenre ráéreztem, ő nagyon sok mindenbe belelátott, és rámutatott olyanokra, amelyek nem tudatosan, hanem tudat alatt rögzültek bennem. Sokat iskoláztunk, odafigyeltünk a technikára, és folyamatosan átbeszéltük az edzéseket. Az volt furcsa, hogy Karcsi bácsi mindig a jót emelte ki, én meg egy idő után kértem, ne csak dicsérjen, hanem rosszat is mondjon már. Erre csak annyit felelt: „Tudod azt magadtól is, mi a rossz!” Napról napra fejlődtem, és sok minden előjön, ami régen bennem volt, de valahol egy akna mélyén. Ráadásul Karcsi bácsi könnyedsége rám is átragadt. 
 
- Ezek szerint nem görcsölsz, hogy jaj, mi lesz velem itt a nagy Amerikában? 
 
- Próbálom elkerülni. Más környezetben vagyok, más edzőpartnerrel, most úgy érzem, nem fogok görcsölni. Nagyon jó, hogy Amerikában több idő jut a pihenésre, és csak a mérkőzésre kell figyelnem. El tudok lazulni, ráadásul kicsit hóbortos is vagyok, Karcsi bácsival remekül kijövünk. Én folyamatosan szívom a vérét, ő pedig, amikor lehet, visszatámad. Ráadásul a komoly részeknél néha olyan érzésem van, mintha gyerekesen mondana dolgokat, mégis, amiket mond, súlyuk van. Nem is kicsi, érzem is, de elviselem, mert tudom, hogy ez kell az előrelépéshez. 
 
- Nem rozsdásodtál be az egy év pihenő alatt? 
 
- Nem tudom, fogalmam sincs. Most nem érzem, és remélem, ez így is marad. 
 
- Éhes vagy a bokszra? 
 
- Kifejezetten. Mi több, még éheztetnek is. Mielőtt kijöttünk volna Amerikába, pénteken kesztyűztem utoljára otthon. A szombat, a vasárnap és a hétfő valahogy eltelt, és csak kedden jött az újabb sparring, amit nagyon élveztem. Aztán csütörtökön és szombaton jöhetett még egy kis élvezet. Komolyan, felüdülésnek éreztem. A meccs előtti napokban már nem kellett sok mindent dolgoznom, a súlyom rendben volt, szerintem, ha azt kérik, mérjek be világbajnoki súlyon, akkor simán hozom a hetvenkilenc kilót is. Most elég lenne a nyolcvanegy is, de nem akarom annyival beérni. 

Ökölvívó profigála, Atlantic City 
November 20., 3.45 Erdei Zsolt – Samson Onyango  
SPORT2, ÉLŐ, 16h SPORT1, felvételről