Huszonhat éves karrierjének mérföldköveivel megjelent a Bon Jovi Gretaest Hits válogatása. Az olyan klasszikus szerzemények, mint az It’s My Life vagy a Livin' On A Prayer mellett négy új szám is felkerült a lemezre.
- Olyan lehet számotokra az együttes, mint egy házasság. Milyen ez a házasság?
David Bryan: Minden frankó. Se szex, se gyerek, de tiszteljük egymást.
Jon Bon Jovi: Mindig is lesznek küzdelmek, problémák a zeneiparon belül, és ha megpróbálsz jól navigálni az ilyen típusú szituációkban, ezek a küzdelmek közelebb hozzák a tagokat. Mármint, ha elég okos az ember, akkor összehoznak ezek a szituációk, és nem hullik szét a csapat. Össze kell fognunk és együttes erővel megnyerni a csatákat, és olyankor mindig egy fajta gangé, bandává válunk, amilyenek mindig is voltunk, azóta, hogy legelőször összeállt a csapat. A köztünk működő kémia, energia segítségével a zenebiznisz összes csatáját megvívtuk már, és tulajdonképpen mindegyiket jól seggbe is rúgtuk.
Richie Sambora: És még sosem feküdtünk le egymás barátnőivel, az a csapat azonnali feloszlását jelentené.
David Bryan: Sikerült okosnak maradnunk.
- Mi a különbség a koncertek között most és a ’80-as években?
Jon Bon Jovi: Több ember volt akkor. De valójában teljesen mindegy, hány ember előtt játszunk. Nemrég Madridban 700 ember előtt léptünk fel egy kis klubban, és az energiaszint ugyanolyan magas és örült volt, mint amit mondjuk egy százezres londoni Hyde Park-os koncerten érezni lehet a színpadon. Mindig is ilyenek voltunk, azóta, hogy David a szintetizátor mögé állt, én pedig felcsatoltam a gitárt. Mindig 100%-osan beletesszük a lelkünket mindenbe.
David Bryan: Az élő előadások mindig is egyfajta energiacseréről szólnak: fent vagyunk a színpadon, mindenki ott akar lenni és mi is ott akarunk lenni – egyszerűen visszajön, és szerintem ez egy remek dolog. Ahogy ez a folyamat zajlik, egészen egyszerűen jobb leszel abban, amit csinálsz. Talán ez a legnagyobb különbség a ’80-as évekbeli koncert és a mostaniak közt, hogy idővel egyre jobbak lesznek.
- Nemrég jelent meg a Greatest Hits-válogatásotok. Hogyan válogattátok össze a számokat?
Jon Bon Jovi: Azt hiszem, hogy bárki számára, aki válogatást ad ki a legnagyobb slágereiből, annak azt jelenti a lemez, hogy olyan dalokat gyűjt fel rá, amelyek bizonyos korszakok lenyomatai, amelyekre az ember visszanézhet, és ezekről meg tudja mondani, hogy éppen hol járt abban az időben vagy az életében.
- Mik a kedvenc számaitok erről a válogatáslemezről?
Richie Sambora: Az I’ll Be There For You valószínűleg a legkedvesebb ballada számomra, amit valaha írtunk. Ezen a számon sokat alakítottunk az évek során, és egy bizonyos értelemben bluesszám. Egy igazán szomorú dal, ami arról szól, hogy találkozol valakivel, és bár nagyon szeretnétek együtt maradni, nem igazán tűnik úgy, hogy működne a dolog. Egy másfajta feszültség van annak a számnak a szövegében, mint egy szokványos balladában.
Jon Bon Jovi: Az It’s My Life rengeteg értelmezésen és életszituáción ment már keresztül. Most tízéves ez a szám, és egyike azoknak a daloknak, amiket nem kell énekelnem, csak felemelem a mikrofont és jön magától. Az a varázslatos ebben a számban, hogy időtlen és nem ismer vallási vagy nyelvi határokat, egyszerűen univerzális.
- A rajongók szeretik a saját életükre vonatkoztatni a számokat. Mi volt a legkedvesebb emléketek, amit rajongóktól hallottatok a számok kapcsán?
David Bryan: Az emberek életében a számok olyanok, mint a fényképek, egy adott élethelyzethez kapcsolódnak. Megnősültem, ez a szám ment, valami történt az életemben, ezt a zenét hallgattam. Ugyanúgy kapcsolódnak a számokhoz, mint mi.
Richie Sambora: A zene olyan az életünkben, mint a soundtrack egy filmben. Több mint 120 millió lemezt adtunk el, és ki tudja, hány koncertünk volt az elmúlt 28 év alatt, és ezek mind az emberek életének aláfestő zenéi. Amikor valaki odajön hozzám, és azt mondja, „ez a szám ment az esküvőmön” vagy például, hogy „erre a számra csókolóztam először életemben”, akkor én is tudom, hogy mit csináltam, vagy hogy melyik számot hallgattam a hátsó ülésen, amikor életemben először csókolóztam.
- Ha úgy gondoltok a Bon Jovi karrierjére, mint egy könyv fejezeteire, hol jártok most, melyik fejezetnél?
Jon Bon Jovi: A „következő fejezetnél”, ami után még sok, sok következik. Meg tudom mondani neked, hogy hol és mikor kezdtük el, de azt nem, hogy mikor lesz vége. Ami engem illet, még jó sok évig nem lesz vége.
Richie Sambora: Még mindig jók vagyunk, nemrég találkoztam egy lánnyal Dublinból, aki mondta, hogy a lemezünk ismét az első helyen van a lemezeladási listán, ami tényleg fantasztikus. Hatalmas dolog, hogy annyi év után még mindig van első helyes lemezünk, és a kislemezek is jól szerepelnek mindenhol a világban, és hogy a számok még mindig elérik az embereket, mert ez az, amiről a zene valójában szól, a kommunikációról a művész és a hallgató közt. Nem túl sok csapat van már, akik képesek stadionokat megtölteni. Boldogok vagyunk, hogy hál’ istennek ezek egyike lehetünk.
- A zene mellett több jótékonysági kezdeményezésben is részt vesztek. Mondanátok erről néhány szót.
David Bryan: Csapatként és külön-külön, magánemberként is csinálunk dolgokat. Én főleg gyerekek segítésére koncentrálok, most például megy egy Broadway-show, aminek az a címe, hogy Memphis, és van néhány programunk zenei oktatásban részt vevő gyerekek számára, aki nem engedhetnék meg maguknak, hogy eljöjjenek megnézni az előadást, de segítjük őket, hogy mégis eljöjjenek és ezzel megpróbáljuk inspirálni őket.
Richie Sambora: Igen, mindegyikünknek vannak saját alapítványai és jótékonysági szervezetek, amiket segítünk. Édesapám rákban halt meg, és nagyon közel kerültem azokhoz az emberekhez, akik ugyanabban a kórházban voltak, ezért létrehoztam néhány csapat kórházi egységet, akik New York utcáiról viszik be azokat, akik nem jutnak el a kórházba kemoterápiára. Kaliforniában ugyancsak segítek egy szervezetnek, amely azzal foglalkozik, hogy összeszedi a hajléktalanokat az utcákról és megpróbálja őket újra integrálni a társadalomba. Közvetlen a Katrina hurrikán után felléptünk egy óriási show-ban, aminek hatalmas bevétele volt, és mi egymillió dollárt adtunk át, amiből egy teljes utcát házakkal fel tudtak építeni, és ez még akkor volt, mielőtt mindenki odament volna, a Bon Jovi utca már azelőtt felépült. Szóval mindenki csinál különböző dolgokat közösen is és egyénileg is.
David Bryan: Minden frankó. Se szex, se gyerek, de tiszteljük egymást.
Jon Bon Jovi: Mindig is lesznek küzdelmek, problémák a zeneiparon belül, és ha megpróbálsz jól navigálni az ilyen típusú szituációkban, ezek a küzdelmek közelebb hozzák a tagokat. Mármint, ha elég okos az ember, akkor összehoznak ezek a szituációk, és nem hullik szét a csapat. Össze kell fognunk és együttes erővel megnyerni a csatákat, és olyankor mindig egy fajta gangé, bandává válunk, amilyenek mindig is voltunk, azóta, hogy legelőször összeállt a csapat. A köztünk működő kémia, energia segítségével a zenebiznisz összes csatáját megvívtuk már, és tulajdonképpen mindegyiket jól seggbe is rúgtuk.
Richie Sambora: És még sosem feküdtünk le egymás barátnőivel, az a csapat azonnali feloszlását jelentené.
David Bryan: Sikerült okosnak maradnunk.
- Mi a különbség a koncertek között most és a ’80-as években?
Jon Bon Jovi: Több ember volt akkor. De valójában teljesen mindegy, hány ember előtt játszunk. Nemrég Madridban 700 ember előtt léptünk fel egy kis klubban, és az energiaszint ugyanolyan magas és örült volt, mint amit mondjuk egy százezres londoni Hyde Park-os koncerten érezni lehet a színpadon. Mindig is ilyenek voltunk, azóta, hogy David a szintetizátor mögé állt, én pedig felcsatoltam a gitárt. Mindig 100%-osan beletesszük a lelkünket mindenbe.
David Bryan: Az élő előadások mindig is egyfajta energiacseréről szólnak: fent vagyunk a színpadon, mindenki ott akar lenni és mi is ott akarunk lenni – egyszerűen visszajön, és szerintem ez egy remek dolog. Ahogy ez a folyamat zajlik, egészen egyszerűen jobb leszel abban, amit csinálsz. Talán ez a legnagyobb különbség a ’80-as évekbeli koncert és a mostaniak közt, hogy idővel egyre jobbak lesznek.
- Nemrég jelent meg a Greatest Hits-válogatásotok. Hogyan válogattátok össze a számokat?
Jon Bon Jovi: Azt hiszem, hogy bárki számára, aki válogatást ad ki a legnagyobb slágereiből, annak azt jelenti a lemez, hogy olyan dalokat gyűjt fel rá, amelyek bizonyos korszakok lenyomatai, amelyekre az ember visszanézhet, és ezekről meg tudja mondani, hogy éppen hol járt abban az időben vagy az életében.
- Mik a kedvenc számaitok erről a válogatáslemezről?
Richie Sambora: Az I’ll Be There For You valószínűleg a legkedvesebb ballada számomra, amit valaha írtunk. Ezen a számon sokat alakítottunk az évek során, és egy bizonyos értelemben bluesszám. Egy igazán szomorú dal, ami arról szól, hogy találkozol valakivel, és bár nagyon szeretnétek együtt maradni, nem igazán tűnik úgy, hogy működne a dolog. Egy másfajta feszültség van annak a számnak a szövegében, mint egy szokványos balladában.
Jon Bon Jovi: Az It’s My Life rengeteg értelmezésen és életszituáción ment már keresztül. Most tízéves ez a szám, és egyike azoknak a daloknak, amiket nem kell énekelnem, csak felemelem a mikrofont és jön magától. Az a varázslatos ebben a számban, hogy időtlen és nem ismer vallási vagy nyelvi határokat, egyszerűen univerzális.
- A rajongók szeretik a saját életükre vonatkoztatni a számokat. Mi volt a legkedvesebb emléketek, amit rajongóktól hallottatok a számok kapcsán?
David Bryan: Az emberek életében a számok olyanok, mint a fényképek, egy adott élethelyzethez kapcsolódnak. Megnősültem, ez a szám ment, valami történt az életemben, ezt a zenét hallgattam. Ugyanúgy kapcsolódnak a számokhoz, mint mi.
Richie Sambora: A zene olyan az életünkben, mint a soundtrack egy filmben. Több mint 120 millió lemezt adtunk el, és ki tudja, hány koncertünk volt az elmúlt 28 év alatt, és ezek mind az emberek életének aláfestő zenéi. Amikor valaki odajön hozzám, és azt mondja, „ez a szám ment az esküvőmön” vagy például, hogy „erre a számra csókolóztam először életemben”, akkor én is tudom, hogy mit csináltam, vagy hogy melyik számot hallgattam a hátsó ülésen, amikor életemben először csókolóztam.
- Ha úgy gondoltok a Bon Jovi karrierjére, mint egy könyv fejezeteire, hol jártok most, melyik fejezetnél?
Jon Bon Jovi: A „következő fejezetnél”, ami után még sok, sok következik. Meg tudom mondani neked, hogy hol és mikor kezdtük el, de azt nem, hogy mikor lesz vége. Ami engem illet, még jó sok évig nem lesz vége.
Richie Sambora: Még mindig jók vagyunk, nemrég találkoztam egy lánnyal Dublinból, aki mondta, hogy a lemezünk ismét az első helyen van a lemezeladási listán, ami tényleg fantasztikus. Hatalmas dolog, hogy annyi év után még mindig van első helyes lemezünk, és a kislemezek is jól szerepelnek mindenhol a világban, és hogy a számok még mindig elérik az embereket, mert ez az, amiről a zene valójában szól, a kommunikációról a művész és a hallgató közt. Nem túl sok csapat van már, akik képesek stadionokat megtölteni. Boldogok vagyunk, hogy hál’ istennek ezek egyike lehetünk.
- A zene mellett több jótékonysági kezdeményezésben is részt vesztek. Mondanátok erről néhány szót.
David Bryan: Csapatként és külön-külön, magánemberként is csinálunk dolgokat. Én főleg gyerekek segítésére koncentrálok, most például megy egy Broadway-show, aminek az a címe, hogy Memphis, és van néhány programunk zenei oktatásban részt vevő gyerekek számára, aki nem engedhetnék meg maguknak, hogy eljöjjenek megnézni az előadást, de segítjük őket, hogy mégis eljöjjenek és ezzel megpróbáljuk inspirálni őket.
Richie Sambora: Igen, mindegyikünknek vannak saját alapítványai és jótékonysági szervezetek, amiket segítünk. Édesapám rákban halt meg, és nagyon közel kerültem azokhoz az emberekhez, akik ugyanabban a kórházban voltak, ezért létrehoztam néhány csapat kórházi egységet, akik New York utcáiról viszik be azokat, akik nem jutnak el a kórházba kemoterápiára. Kaliforniában ugyancsak segítek egy szervezetnek, amely azzal foglalkozik, hogy összeszedi a hajléktalanokat az utcákról és megpróbálja őket újra integrálni a társadalomba. Közvetlen a Katrina hurrikán után felléptünk egy óriási show-ban, aminek hatalmas bevétele volt, és mi egymillió dollárt adtunk át, amiből egy teljes utcát házakkal fel tudtak építeni, és ez még akkor volt, mielőtt mindenki odament volna, a Bon Jovi utca már azelőtt felépült. Szóval mindenki csinál különböző dolgokat közösen is és egyénileg is.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek