- Nagy nyomás volt rajtatok az új album miatt? 
 
Adam: A második készítése alatt nagyobb volt. Az valamiért mindig meg van bélyegezve. Ha jól sikerül, örökké tietek a pálya, ha nem, akkor mehettek a süllyesztőbe. Megvan a rajongótáborunk, megvan az életünk. Csináljuk, amit szeretünk, aztán meglátjuk, ez meddig fog tartani. De tény, hogy az első lemezhez képest, ezt sokkal stresszesebben készítettük, nagy volt a nyomás, hogy jó legyen.  
 
- A munkálatok majdnem egy évig tartottak. Hogy tudtatok ennyi ideig egyetlen dologra összpontosítani? 
 
James: Jó kérdés. Ha több hónapig dolgozol egy dalon, az könnyen elvesztheti az esszenciáját, úgyhogy meg kell próbálnod néha lazítani, és üres fejjel visszamenni a stúdióba. Az egyik barátunk jógaoktató, ő nagyon sokat segített abban, hogy el tudjuk felejteni, mik is történtek velünk az elmúlt időszakban és koncentrálni tudjunk az adott pillanatra. Ilyenkor kizártuk a külvilágot, a lemezt, elcsendesedtünk és csak meditáltunk.  
 
- Hogyan készül egy dal? 
 
A.: Nem is tudom. Csak összegyűlünk, ötletelünk, mindenki beletesz valamit, ami tetszik, és kijön belőle valami. Nincs meghatározott módja, hogyan készülnek a dalok. Inkább csak meggtörténnek. Van, hogy együtt lógunk a parkban, van, hogy csak énekelgetek a zuhany alatt. Csak úgy jön magától, mindig máshogy. Nincs konkrét módszerünk, egyszerűen csak jön magától. Az ihletet kell kivárni.
 
- Az Out of Goodbyes című dalotokban érezhető egy kis countrys beütés. Melyikőtök szereti a countryt? 
 
A.: A számot Jesse és James írták Svájcban. Én délután kettőkor ébredtem fel, erre ők előálltak ezzel a gyönyörű számmal. Összeraktak két részt, nekem meg tetszett. Lady Antabellum (a dal vendégelőadója - a szerk.) nagyon kellett hozzá, teljessé tette a dalt, egyszerűen kiváló. Ez a szám az, ami igazán meglepetést okozhat, mert kicsit eltér a profilunkból. Ez egy igen ütős, érdekes váltás a lemezen.
  
J.: Igen, ez lesz az a dal, amit az emberek egy része utálni, a másik része pedig imádni fog. Mi imádjuk.  
 
- Mennyi ihletet merítetek a szerelmi életetekből?

Nagyítás

 
 
A.: Sokat. Ez az emberiség mozgatórugója: az emberek összetartoznak, bizonyos módon kötődnek egymáshoz. Így tudunk létezni. Mindig próbálom magunkat megszerettetni más emberekkel, régen ez rosszabb volt. Rengeteg energiát áldoztam rá, hogy bizonyos személyek ne utáljanak, most már azonban nem érdekel. Tesszük, amit teszünk, aztán vagy tetszik, vagy nem. Engem már nem érdekel, jó úgy, ahogy van.  
 
- Az előző albumotokon volt egy szám, aminek elég erős politikai felhangja volt.  
 
A.: Nem arról írtam dalt, hogy mennyire nem kedvelem az elnököt. A mostanit egyébként is szeretem, szóval nem tudnék róla ilyet írni. Akkor is inkább arról írtam, hogy mennyi rossz dolog történik a Földön, ő pedig érthető módon hozzátartozik ezekhez. Nem a személye ellen szólt, hanem a világban történő temérdek mocsok ellen. De persze, mindent félre lehet érteni, meg félremagyarázni.  
 
- Sokszor nagyon érzékiek a szövegeitek. Van egy olyan pont, amit nem akartok átlépni? 
 
A.: Nem szeretnék túl messzire menni. Illetve de. Szeretem zavarba hozni az embereket. Viszont sajnos a banda sokszor kényelmetlenül érzi magát emiatt, ami jó, mert így legalább van egy kontroll a hátam mögött. E nélkül elképzelhető, hogy bedurvulnék (nevet).  
 
- Milyen mögöttes tartalom van az album címe, a Hands All Over (Kezek mindenhol) mögött? 
 
A.: Na igen, ez eléggé érzéki. Amikor írtam, épp egy szakításon mentem keresztül. Nagyon csalódott voltam, és az volt bennem, hogy kérlek, ne mondj semmit, csak érints meg, ahol csak tudsz. Mintha hullámokban jönne rád az érzés, hogy lefeküdnél valakivel, akivel nem lenne jó ötlet. Ezt (is) jelentheti, ez a mögöttes tartalom.
 
- Tini korotok óta együtt játszotok. Miben változtatok? 
 
A.: Szerintem most nőttünk fel igazán. Én például 31 éves vagyok. Megöregedtünk. De semmi pénzért nem cserélném el az elmúlt éveket.  
 
J.: 13 évesen kezdtünk el játszani... szerinted?  
 
A.: Régóta együtt zenélünk. Az, hogy ez még mindig így van, fantasztikus, de ami ennél is jobb, hogy még mindig bírjuk egymást. Ritka az ilyen.
 
- Ha mondanotok kéne valamit, ami nem jó a Maroon5-ban, mi lenne az? 
 
A.: Nem tudom miért, de sokszor még mindig úgy érzem, hogy a rajongók azt hiszik, egy lemezkiadó cég barkácsolt össze minket.  
 
J.: Szerintem csak a névvel van gond (nevet).  
 
A.: Most miért?! Gondolj csak a Jurassic5-ra vagy a Jackson5-ra...