2002-től játszanak változatlan felállásban, 2006-ban már új néven, új zenei elképzeléseket megvalósítva jelentették meg Pimasz című lemezüket, amit rá két évre a Fel a kalappal! követett. A friss albumról Fehér Zsombor frontemberrel beszélgettünk.
 
- Két és fél év elteltével jelentkeztetek új anyaggal, mennyire más elképzelésekkel álltatok neki a munkának az előző két albumhoz képest? A legfeltűnőbb, hogy ezen már van ének is. 
 
- Fel kellett kössük a gatyát, hogy az előző lemezekhez méltó folytatás szülessen. De ez inkább inspirált, mint nyomasztott minket. A hangszerösszeállítás és a hangszerelés megmaradt az eddigieknek megfelelően, viszont a dallamok már nagyobb részt sajátok. Már az előző lemeznél is 50-50% volt a megoszlás a saját és a népzenei motívumok között – míg az elsőnél még bőven a népi indíttatás dominált. Ez egy folyamat, és nem elhatározott döntés. Bennem merült föl leginkább az igény arra, hogy egy-egy dalban legyen énektéma is, de ezt is mint hangszert használjuk. Angolul nyomom, mert ezeknek a szavaknak-soroknak más a dallamossága, mint magyarul. Szerintem a régi népdalok szövegvilága nem fér össze a modern zenékkel. Nem lehet csak úgy simán „copy-paste”-elni bárhová… 
 
- Nem minősítésként mondom, de nincsenek túlbonyolítva a szövegek. 
 
- Ez természetesen szándékos, de nem azért, hogy az angolt éppen csak értők is boldoguljanak a szavakkal, hanem mert az angolszász pop-rock-blues szövegek – főleg a hőskorszakban – valami hasonló egyszerűséggel voltak megfogalmazva. Meg egyébként, erre a rock ’n roll feelingű dalokra ezek az egyszerű szövegek illenek. 
 

Nagyítás

- A Mr. Hungary már eléggé sokat játszott szám lett ahhoz képest is, hogy április közepén jelent meg az album… Ezt a számot zászlóhajósnak szántátok a lemezről, vagy a média ragadta ki? 
 
- Tudtuk, reméltük, hogy ezt a számot értékelni és érteni fogják az emberek, és hogy a rádiók is fogják játszani. Reményeinken felül teljesített ez a dal, bár nem mondhatnám, hogy ez a Kerekes Bandre leginkább jellemző vonal, de büszkék vagyunk a sikerére, és szeretjük játszani. Koncerteken is nagyon jól fogadja a közönség, hiába lóg ki kicsit az életműből. Még5lövés szerepel vendégként ebben a számban a Belgából, vele már régi, baráti kapcsolatunk van. Ő is szereti a Kerekest és mi is a Belgát, a barrywhite-os hangja nagyon illett az elképzelésekhez, és a szöveg is olyan belgás lett, pedig a sajátom. 
 
- A Purple Pálinka a többihez képest egy megahosszú pszichedelikus darab - a maga több mint tíz percével. Elszállt az agyatok a stúdióban, hogy ez ilyen terjedelmesre sikeredett? 
 
- Ez kifejezetten egy stúdiónóta. Már régi vágyam volt, hogy a nagyok –Hendrix, Doors, Beatles stb.- előtti tisztelgésként készítsek egy pszichedelikus darabot. Nagyon szeretem az ilyen hosszabb, „lila hangfestményeket”. A próbateremben csak a váz volt összeállítva, a loopokat, hangmintákat otthon válogattam hozzá. Izgalmas játék volt! Nagyon élveztem. A hatodik perc után, egy percig visszafelé vannak játszva a hangszeres részek. A stúdióban megkértem a srácokat, hogy szabadon improvizáljanak, ezt vágtuk össze a hallható formára. Az egyperces basszusgitár rész egy tizenöt perces feljátszásból lett szerkesztve, a reverse furulyatémával pedig két hétig kísérleteztem. Nagyon büszke vagyok erre a darabra, mert sokáig nem hittem, hogy valaha teljesülhet ez a vágyam, hogy egy ilyen szám szülessen. Úgy érzem, elég elszállós és izgalmas lett a hosszúsága ellenére is.  
 
- Tudvalevő, hogy nagy Hendrix-gyűjtő és fan vagy. Nem éreztél késztetést arra, hogy gitáron valósítsd meg a zenei elképzeléseidet? 
 
- A furulyával egy időben kezdtem gitáron is játszani, és annál is úgy voltam, mint a furulyánál, hogy a legnehezebbel akartam kezdeni. Ez gitárnál nem ment olyan jól… Ezért játszom wah-wah pedálos, UniVibe-os furulyával Hendrix Voodoo Childját az új lemezen. 
 

Nagyítás

- Koncerteken mennyire kezelitek szabadon – az éppen meglévő hangulatotoknak, érzelmeiteknek megfelelően – azt, hogy egy-egy számot aznap milyen hosszan, milyen hangszeres betétekkel, improvizációval játszotok? 
 
- Három fontos tényező befolyásolja ezt, a közönség, a hangosítás, és hogy mi milyen formában vagyunk. Az első két tényező hat a legjobban a harmadikra. A legnagyobb élmény, mikor minden adott, és együtt a közönséggel, a zene hatására megnyílik valami másik dimenzió. Aki volt koncertünkön, az már érti, miről beszélek… A kereteken belül egyébként mindig apróbb változtatásokkal játsszuk a szólamainkat, saját magunk és a közönség gyönyörűségére. Sokat segít a megtámasztásban a széles terpesz: ettől lesz igazán masszív az alap a basszusgitárosunk szerint. 
 
- Jön a hazai és külföldi fesztiválidőszak. Nektek milyen meghívásaitok vannak? Sok zenekar panaszkodik, ti hogy álltok? 
 
- Szerencsére szeptemberig szinte minden péntek-szombatunk foglalt! Nyáron öt külföldi koncert is lesz: megyünk Olaszországba, Brüsszelbe, Litvániába, Horvátországba és Walesben egy fontos világzenei fesztiválon lépünk föl. Itthon a Volton, a Hegyalján már biztosan játszunk, de még csak május van, a többi pontosítására most kerül majd sor. Tavaly 60 koncertünk volt és évről évre mindig egy kicsivel több van. Szerintem a Mr. Hungary játszottságának köszönhetően most tovább nő az igény irántunk. De az Ethno Funkkal és a Csángó Boogie-val továbbra is felpörgetünk bármilyen fesztivált. 
 

Nagyítás

- Anno az öcséddel-zenésztársaddal, Viktorral foglalkoztatok népzenei gyűjtéssel, melynek során több személytől is tanultatok, akik úgymond a mestereitek lettek. Nekik meg szoktátok mutatni, hogy a Kerekes Banddel milyen zenét csináltok? 
 
- Igen, megmutattuk nekik. A falusi emberek ugyanúgy megélik a dolgok fejlődését, mint mi. Ők ezt elfogadják és örülnek neki, hogy mi így játsszuk a zenéjüket, ezáltal kicsit tovább is él ez a muzsika. Nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy megtanították nekünk azt a zenét, amit ők ismernek, de a fejlődés is az életünk része. 
 
- A Band ténykedését megelőzte a Kerekes Együttes, amivel két autentikus lemezt is kiadtatok. Lesz még valaha Kerekes Együttes, illetve hanganyag szerinted? 
 
- Kategorikusan nem merem kijelenteni, hogy nem lesz, de egyelőre a mostani irány a mérvadó. Inkább annak van esélye, hogy koncerteken előkerüljön egy-egy dal, például a tizenöt éves A38-as koncert egyik fénypontja volt, hogy előadtunk egy húzós gyimesi verbunkot. De nem érezzük, hogy az effajta hatásvadász ismeretterjesztés – vagy, nevezzük bárminek- a mi feladatunk lenne. Sohasem magyarkodni akartunk azzal, hogy népzenét vagy népzene ihlette dolgot játszunk népi hangszereken. Viszont, ha az ember meghallgatja a zenénket, akkor büszke arra, hogy magyar –legalábbis én így érzem! A What the Folk című számunkban van az a bekiáltás, hogy: „Kossuth Lajos”. Ezt sem kell túldimenzionálni, de egy magyar embernek ettől, ennyitől már jó érzései támadnak. 
 

Nagyítás

- A lemezen szereplő több számot is játszottatok már koncerten, a felvételeket megelőző időszakban. Az I Wanna Rock You például egy elképesztő sodrású rock nóta, ami koncerteken biztos, hogy leveszi a lábáról a nagyérdeműt! 
 
- Az I Wanna Rock You-t, a Stadion Folkot, a What the Folkot, a Szantofert élőben már kipróbáltuk. Beváltak a koncerteken, ezért is kerültek a lemezre. Egyébként ez az irányvonal a domináns, tehát ez a húzós, vad rock ’n roll a jellemző az új lemezre, csak mi népi hangszereken adjuk elő. 
 
- A borítón csak tizenegy szám szerepel, viszont „ismeretlen katonaként” egy tizenkettedik is hallható a lemezen. 
 
-Ez meglepetés volt a zenekari tagok számára is! Az utolsó nap született a stúdióban, két óra alatt. Somogyi hosszúfurulyán játszottam föl, kilenc sávra rögzítve. Hihetetlen, hogy egy szál furulyával mit lehet létrehozni! Valami ősi erő van ebben a zenében, ami egyébként egy somogyi népdal. Nem akarom túlmisztifikálni, meg kell hallgatni!