- Honnan jött a Müpa-fellépés ötlete? 
 
- Mint minden valamirevaló rockzenész, mi is álmodoztunk már egy ideje hasonló koncertről, mint amit pl. a Metallica is megvalósított: hogy áthangszerelt szerzeményekkel, nagyzenekari kísérettel zúzunk. Miután azonban utánajártunk, hogy egy hasonló performansz szimfonikusokkal, zeneszerzővel, próbadíjjal együtt milyen költségekkel járna, letettünk a dologról. Ehelyett kitaláltuk, hogy a mi drága billentyűsünk, Zolika hangszerelje át a dalokat, mégpedig úgy, hogy mindegyiket más-más köntösbe öltözteti: szvingbe, jazzbe, salsába, stb. Amelyik darab pedig eredetileg kevésbé rock’n’rollos, az ezúttal rock’n’rollos környezetben szólaljon meg. Nos, a koncerten hasonló átdolgozásokra lehet számítani. Lesznek továbbá vendégzenészek, fúvósok, vonósnégyes, vokalisták, zsákbanfutás, lepényevés, és tűzkarikán átugró tigrisek. Amúgy Zolika – aki mellesleg a zenei producerünk is – az új lemez felvételei közben írta át a dalokat, tehát amikor végeztünk a stúdiózással, már csak össze kellett próbálni őket. Mondanom sem kell, ez eleinte borzalmasan viccesen zajlott, ugyanis korábban nem igazán játszottunk salsát vagy szvinget. Most már azonban teljes mellszélességgel ki merek állni a produkció mellett. 
 
- Az új lemezre milyen reakciók érkeztek eddig? 
 
- Nagyon jók. Ez már lemérhető volt akkor is, amikor közzétettük a stúdiózás során készített összeállításokat. Mindez egyébként a fellépéseken is érződik. Korábban mindig elcsesztük a lemezbemutató koncerteket, ugyanis a közönség többnyire ott hallhatta elsőként az új szerzeményeket. Most azonban a netes videóknak és a korábbi megjelenésnek köszönhetően már jóval több emberhez eljuthattak. Ez mindenképpen pozitív löketet adott a dolognak. Újdonságként említeném továbbá, hogy az Álomtégla című dal már a rádióban is hallható, noha nem gondoltuk volna, hogy valaha is lejátsszák. 
 
- Mi volt a számodra legmegdöbbentőbb vélemény, amivel egy lemezkritikában találkoztál? 
 
- Valaki azt írta, hogy a Bookmarks a Subscribe legromantikusabb lemeze, amivel eleinte nem tudtam mit kezdeni. Mi az, hogy romantikus? – gondoltam. De hát én egy kibaszott metálos vagyok! Végül rá kellett jönnöm, hogy igaza volt az illetőnek. Ez valóban egy romantikus anyag, egyrészt témáját, másrészt hangulatát tekintve is. Tehát azt kell, hogy mondjam, inkább csak az előző EP kapcsán találkoztam olyan véleményekkel, amelyekkel nem értettem egyet. 
 

Nagyítás

- Már jó ideje kizárólag teltházas koncerteket adtok. Mit gondolsz, miért vagytok ennyire népszerűek? Hiszen nem nagyon írtok verze-refrén-verze felépítésű slágereket. 
 
- Szerintem ez két dolognak köszönhető. Egyrészt a zenekar már 1999 óta létezik, és ugyanaz a hét ember alkotja: egy gimnáziumi baráti társaság. Erre világszerte is nagyon kevés példa van, itthonról pedig kapásból csak a Heaven Street Sevent tudom megemlíteni. Az egymás iránti szeretetet pedig a közönség is érzékeli. És ha már témánál vagyunk, a másik fő ok nem más, mint a közönség iránti szeretet és közvetlenség. Mi gyakorlatilag ugyanazt a játékot játsszuk a színpadon, mint tizenkét évesen, amikor a Guns n’ Roses Use Your Illusion 1-2 lemezére ugráltunk az ágyon, és elképzeltük, hogy közönség előtt zenélünk. A különbség csak annyi, hogy most valódi közönségünk van. Úgy gondolom, ezek azok a pozitív energiák, melyek miatt szerethető a zenekar. 
 
- Éreztél már irigységből fakadó rosszindulatot akár más zenészek, akár kritikusok részéről? 
 
- Lehet, hogy naiv vagyok, de egyáltalán nem találkoztam hasonló dologgal. Legfeljebb internetes hozzászólásokban fedeztem fel némi rosszmájúságot, de a netes kommentelőkről külön szociológiai tanulmányt lehetne írni. 
 
- Igaz, hogy az MTV Icon-os fellépésetek után (ahol a Subcribe a Kölyköd voltam című Edda-dalt dolgozta fel – a szerk.) személyesen Pataky Attila kérte, hogy ti legyetek az Edda előzenekara a Pecsában? 
 
- Így van, mikor befejeztük a dalt, a zenekar odajött hozzánk, és közölték, ragaszkodnának a Subscribe-hoz. Már a helyzetből adódó megszeppentség miatt sem mondhattunk nemet, úgyhogy örömmel vállaltuk. Azonban fogalmunk sem volt, mi sül ki a dologból. Mikor megérkeztünk, már teltház volt. Egyszer intróként csak megszólalt a Show Must Go On Pataky Attila szólólemezéről, és a színpadon találtuk magunkat. Az első sorban láttunk középkorú anyukákat, akik összeszorított szemmel, befogott füllel álltak, és nem igazán értették, mi is történik velük. Szünetek nélkül lejátszottunk négy számot, majd amikor következett az ominózus Kölyköd voltam feldolgozás, mindenki megőrült. Utána még zárásként eljátszottuk az X-Man című szerzeményünket, ami utólag hibának bizonyult. Mindent egybevetve érdekes és megtisztelő élmény volt. 
 
- Úgy tudom, újra elindult a Kettőnégy című notórius online rockműsor, melynek te is műsorvezetője vagy. 
 
- Igen, múlt héten került ki az első adás és a honlapunk (kettonegy.blog.hu) is megújult. Az oldalon nem csupán műsorok, hanem írott tartalmak is szerepelnek. Hétfőnként lesznek programajánlók videó formában, és meglepetésként feltűnik egy bemondónő is, akiről egyelőre semmit nem szeretnék elárulni.