- Ez az első könyved. Mennyit alakított rajta a készülés maga, mennyire lett útközben más, mint amilyet eredetileg akartál?
 
- A kiadó felkérésére kezdtem megírni. Annyit kértek, legyen szubjektív művészeti kalandozás a világban. Legalább százezer kérdést tettem fel, hogy mitől lesz ez könyv. Mennyit és hogyan kell írni. Sokat írok magazinoknak – Marie Claire, Artmagazin, Elle, NőkLapjaCafé – de a könyv az másmilyen? Mindig csak azt mondták, ezeken ne gondolkodjak, kezdjem el, és majd alakul. Igazuk volt.  
 

Nagyítás

- Olvasni jó. De írni is jó volt? Mennyire őrültél meg közben időnként, mennyire mentél félre, nem találtad el a megfelelő hangütést stb. Szóval mennyire ment könnyen megtalálni a saját hangodat? 
 
- Szerettem írni nagyon. Feszes munkarendem volt június elejétől, az egyre fenyegetőbb leadási határidővel, de annyira élveztem fejben visszamenni ezekhez az utazásokhoz, találkozásokhoz, vicces helyzetekhez, megható pillanatokhoz. Harmincnyolc fok volt augusztusban, én meg azt írtam, hogy fagytam szét januárban, két órát sorban állva a Frida Kahlo kiállításért Bécsben. 
 
- Piaci logikája szerint ez mégis egy celebkönyv: hogy próbáltad tudatosan kikerülni az ezzel kapcsolatos sztereotípiákat? 
 
- Egyrészt magam írtam, asszem ez kiemeli a celebkönyekből. Másrészt egy szuperizgalmas, érdekes, váratlan élményekkel teli világról szól, amit én mesélek el, mert velem történt, de nem öncélúan rólam. 
 

- Egyszerű egotripnek vegyük, vagy magasabb rendű kulturális küldetés mozgat?  
 
- Béna szó ez a küldetés, bennem egyszerűen az van, hogy ha látom, micsoda élmény tud lenni egy jó kép, tárgy, az, ahogy dolgok összekapcsolódnak, akkor szívesen szólok másoknak is, hogy jöjjenek, jó lesz.  
 
- Mennyire érzed át, hogy miközben ez a könyv másoknak akar szólni, azért önterápia is – szóval sokszor magadnak is, kifelé is szól? 
 
- Mindig azt vártam magamtól, hogy meg tudjam mondani, mi szeretnék lenni, hogy hívják azt a foglalkozást, ami engem érdekel. Asszem nincs rá egy szó, viszont ahogy a könyvet írtam, egyszercsak rájöttem, megcsináltam. Ez elég fantasztikus érzés volt. Menet közben az ember nem fogja fel, mennyi mindent valósított meg, hozott létre vagy működtet, mert a dolgok folyamatosan történnek. Az elmúlt években csupa olyan dologgal foglalkoztam, aminek közönsége van – rádiózás, Kultúrház, aukciók, kiállítások, írás. Személyes munkák, szóval nagyon bennük vagyok, de alapvetően kifele szóltam, hogy látjátok, ez érdekes. Azt írta egy olvasóm, hogy nagyon sokat röhög, és közben folyton megtud valami érdekeset. Ezzel én nagyon boldog vagyok.