Február 18-án hatalmas bulival ünnepli 30. születésnapját a Bikini a Sportarénában. Németh Alajossal, azaz Lojzival egy zenekari próba után beszélgettünk a jubileumi koncertről, ami az új formába öntött daloknak, rengeteg meglepetésnek és kiváló vendégművésznek köszönhetően egészen biztosan egy újabb (kihagyhatatlan) mérföldköve lesz a csapat életének.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
- Hatalmas és izgalmas koncertre készültök: három órás műsor, 38 szám…
- Furcsa lenne egy rövidebb műsor egy harminc éve prosperáló zenekar esetében. Nekünk több mint húsz lemeznyi anyagból kell válogatnunk. Egyébként a 38 dal mostanra 40-re nőtt, sőt az is lehet, hogy 41 lesz belőle. Sokáig ott leszünk, a metró indulásig biztosan, úgy hogy ha valaki még akarja, akár vissza is tudunk menni a színpadra.
- Hogyan választottad ki a dalokat? Elővetted a régi lemezeket?
- Mindig „lerelaxálok”, és hagyom, hogy előjöjjenek a dalok, amiket szeretünk és amiket játszottunk, és azok közül válogatok, nem a lemezekről, mert azok a számok, amiket nem játszottunk, azokat nyilván azért nem játszottuk, mert nem azok voltak a legjobbak.
- Azért gondolom, előfordul, hogy nem minden kedvencetekből lett sláger.
- Tényleg van ilyen, és ez időnként találkozik a közönség bizonyos rétegeinek ízlésével. Valaki küldött nekem egy e-mailt, amiben azt írta, „Lojzi, ugye játsszátok A világ végént és az Angyali üdvözletet?” Ez a két legnehezebb számunk, és ezeket követelik! Tehát nem biztos, hogy mindenki csak a Részegen ki visz majd hazára vagy a Fagyira kíváncsi, vannak, akik a komolyabb szerzeményekre is, és ezeket is játsszuk majd. Érdekes dolog, hogy mennyire nem lehet kiszámítani, mit célozz be a közönségnek. Egy ismerősöm négy éves gyereke az ölembe ült, mert megkért az anyja, hogy vigyázzak rá egy kicsit. Azt mondja nekem a gyerek, „Lojzi bácsi, én tudom azt a télapós dalt”. Mondom, milyen télapós dalt? Azt hittem, valamelyik óvodás dalra gondol, majd lenyomta nekem A világ végént az elejétől a végéig. Annak a dalnak olyan nehéz a szövege, hogy elképesztő. Talán Dévényi egyik legszebb szövege, amihez egy történet is kapcsolódik. Ádám bámult ki az ablakon, ahol egy kocsma volt alatta egy eléggé rozzant környéken. Jöttek ki a kocsmából a szakállas bácsik, és egyik-másik el is hullott ott a hóban. Ahogy nézte, a hóban fekvő hajléktalanokat, megírta ezt a dalt: „A világ végén, Télapó alszik a hóban / A világ végén, újság alatt a metróban / A világ végén, bárcsak sohase látnám / A világ végén, megfagy a lábnyom a járdán.” Ez egy elképesztően mély gondolat, és egy négy éves gyerek simán elénekelte ezt a dalt. Aminek én ebben a történetben nagyon örülök, hogy úgy tűnik, a dalaink tényleg apáról fiúra szálnak. Azt mutatja, nem kérdés, hogy a Bikini volt vagy nem volt, van-e jelene vagy jövője, mert ott él az apákban, nagyapákban és most már az unokákban is.
- Rengeteg vendégművészt hívtatok meg a koncertre.
- Tele lesz a színpad barátokkal és vendégekkel, akik részesei voltak a Bikini életének. Sajnos vannak, akiket nem tudtunk meghívni, Daczi Zsoltra gondolok, aki örökre eltávozott, de sokakat igen, például Gallai Pétert (billentyűs), aki marhára örült a meghívásnak, és pont most viharzott el a próbáról. Érdekes mert, ami miatt most nagyon szívesen járok próbára az pont az, hogy egy kicsit visszaköszön az ifjúságom, a jazz tanszak, ahol nagyon sokat zenéltünk.
- Nagy János jazz-zongorista szintén fellép veletek.
- Nagyon sokáig játszottam Pleszkán Fricivel, aki egy nagyon jó jazz-zongorista volt – azóta már Ő is eltávozott –, és ezeknek az időknek az emlékét eleveníti fel Jancsi bennem. Nagyon örülök, hogy elvállalta, annál is inkább, mert Petával (Lukács Péter, gitár – a szerk.) együtt az egyik kedvenc zenekaromban, a European Mantrában játszik, és ez már önmagában is emeli a színvonalat. Erre mondta Tátrai, hogy „ez azért már övön aluli”, hogy ennyi jó szólista játszik a Bikiniben, de hát így alakult.
- A zenekari próbákról készült videókat fel is tettétek az internetre, az egyik egy kimondottan jazzes, instrumentális résszel indul.
- Azt gondolom, hogy a fortét mindig meg lehet tapsoltatni, azzal könnyű vastapsot kicsikarni, az igazi elismerés, ha a pianót megtapsolják. Pont ezzel játszom a koncert közepén, ahol lesz egy unplugged, akusztikus rész, amiben balladákat játszunk majd akusztikus gitárral, halk dobbal, valamint egy vonós négyessel kiegészülve.
- A vonós négyes mellett lesz még big band és ír zenekar is.
- Igen megcsináltunk egy számot a harmincas évek amerikai hangulatára, és meghívtam Patrick McMullant és csapatát, a Whiskey Drinkerst, akik egy ír pubban játszanak heti rendszerességgel a belvárosban. Ők a „kocsma” Bikini-dalokat fogják íresen, vagy ír dalokba építve eljátszani. Az is egy színfolt lesz, csakúgy mint a big band és a vonós négyes, sőt ha sikerül így az utolsó pillanatban összehozni, szeretném még Peter Ogit is meghívni, aki szintén jó barátom és akinek nagyon kedvelem a művészetét. Itthon sajnos kevesen tudják, ki ő, de szerintem az egyik gyöngyszeme a magyar popnak, és szeretném egy dal erejéig felállítani a színpadra.
- Tényleg nagyon színes lesz a koncert.
- A sokszínűségnek mindenki örül, egy dalt más formátumban meghallgatni, vicces is tud lenni és komoly is, és mindkettőre lesz példa a koncerten.
- Mi volt a vezérfonal? A tartalom vagy a forma?
- Számomra mindig a tartalom a fontos, a forma kevésbé. A szövegi mondanivalók fogják egymás kezét végig. Függetlenül attól, hogy kocsmazenészekkel vagy unpluggedban adjuk elő a dalokat. A tartalmi dolgok, a szövegek mondják el a kor történelmét, azt, hogy ez a zenekar megélte a rendszerváltást, az ezredfordulót és most a gazdasági világválságot, illetve hogy rajtunk és a kortársakon keresztül, akik gyönyörűen megfogalmazták ezt, hogy szűrődött le az ország történelme. Itt meg kell említenem a kortársakat, Dévényi Ádámot, aki jelenlétével nagy mértékben segített az előrejutásunkban, valamint Trunkos Andrást, Nagy Ferót, Katona Lacit és még Jantyik Zsoltot is, aki szerintem az egyik legnagyobb tehetség.
- Látványban mire számíthatunk a koncerten?
- Nagyon szerencsések vagyunk, mert olyan hang-fény technikai személyzet állt fel a zenekar mögé, ami szinte egyedülálló. A legjobb hangminőségben tudunk majd megszólalni és a látvány is rendkívüli lesz. Én mindig is imádtam az audiovizuális dolgokat. Gyerekkorom óta szerettem volna úgy játszani, hogy mögöttünk mozi van, de ebben az országban semmire nincs pénz, nem hogy arra, hogy mindenhova vigyél magaddal projektort és vetítsél. Csillag Bandi készíti a filmet a koncertre, és én valahogy úgy képzeltem el, hogy képileg onnan indul majd a koncert, hogy a Kádár-érában a Hősök terén áll a vezér, mellett Brezsnyev, és alattuk vonul az óriási tömeg, miközben egy baromi jó, 21. századi ipari groove szól. Valami ilyesmit szeretnék indulásnak betenni, annak érzékeltetésére, hogy ebből a warszavás-pobedás korszakból indultam el én is, és hogy azóta hova jutott a világ.
- Az Aréna koncert után felléptek Londonban.
- Igen, az lesz a pihenő. Nagyon örülök ennek a koncertnek, mert még sosem jártam Londonban. Négy napig kint leszünk, és csak egy bulit csinálunk a King’s Crosson.
- Idén megjelenik egy könyv is a Bikiniről. Erről mit lehet tudni?
- Maróthy Gyuri írja a könyvet, aki már írt egyet a bandáról, csak akkor vége szakadt a mesének. 1992 után volt egy ötéves szünetünk, és tulajdonképpen az volt a kiindulási pontja, hogy amikor a búcsúkoncert után lejöttünk a színpadról, mit hagyott maga után a Bikini. Most is a csattanóra vár, eljön a február 18-i jubileumi koncertre és végignézi, mint a ’92-est, és az fogja elindítani az utolsó gondolatot, hogy miről is szólt ez a harminc év. Fél éve írja a könyvet, a történeteket, de azt, hogy milyen csomagolást adjon neki, milyen szalaggal kösse át, az ott fog kiderülni majd 18-án.
- Furcsa lenne egy rövidebb műsor egy harminc éve prosperáló zenekar esetében. Nekünk több mint húsz lemeznyi anyagból kell válogatnunk. Egyébként a 38 dal mostanra 40-re nőtt, sőt az is lehet, hogy 41 lesz belőle. Sokáig ott leszünk, a metró indulásig biztosan, úgy hogy ha valaki még akarja, akár vissza is tudunk menni a színpadra.
- Hogyan választottad ki a dalokat? Elővetted a régi lemezeket?
- Mindig „lerelaxálok”, és hagyom, hogy előjöjjenek a dalok, amiket szeretünk és amiket játszottunk, és azok közül válogatok, nem a lemezekről, mert azok a számok, amiket nem játszottunk, azokat nyilván azért nem játszottuk, mert nem azok voltak a legjobbak.
- Azért gondolom, előfordul, hogy nem minden kedvencetekből lett sláger.
- Tényleg van ilyen, és ez időnként találkozik a közönség bizonyos rétegeinek ízlésével. Valaki küldött nekem egy e-mailt, amiben azt írta, „Lojzi, ugye játsszátok A világ végént és az Angyali üdvözletet?” Ez a két legnehezebb számunk, és ezeket követelik! Tehát nem biztos, hogy mindenki csak a Részegen ki visz majd hazára vagy a Fagyira kíváncsi, vannak, akik a komolyabb szerzeményekre is, és ezeket is játsszuk majd. Érdekes dolog, hogy mennyire nem lehet kiszámítani, mit célozz be a közönségnek. Egy ismerősöm négy éves gyereke az ölembe ült, mert megkért az anyja, hogy vigyázzak rá egy kicsit. Azt mondja nekem a gyerek, „Lojzi bácsi, én tudom azt a télapós dalt”. Mondom, milyen télapós dalt? Azt hittem, valamelyik óvodás dalra gondol, majd lenyomta nekem A világ végént az elejétől a végéig. Annak a dalnak olyan nehéz a szövege, hogy elképesztő. Talán Dévényi egyik legszebb szövege, amihez egy történet is kapcsolódik. Ádám bámult ki az ablakon, ahol egy kocsma volt alatta egy eléggé rozzant környéken. Jöttek ki a kocsmából a szakállas bácsik, és egyik-másik el is hullott ott a hóban. Ahogy nézte, a hóban fekvő hajléktalanokat, megírta ezt a dalt: „A világ végén, Télapó alszik a hóban / A világ végén, újság alatt a metróban / A világ végén, bárcsak sohase látnám / A világ végén, megfagy a lábnyom a járdán.” Ez egy elképesztően mély gondolat, és egy négy éves gyerek simán elénekelte ezt a dalt. Aminek én ebben a történetben nagyon örülök, hogy úgy tűnik, a dalaink tényleg apáról fiúra szálnak. Azt mutatja, nem kérdés, hogy a Bikini volt vagy nem volt, van-e jelene vagy jövője, mert ott él az apákban, nagyapákban és most már az unokákban is.
- Rengeteg vendégművészt hívtatok meg a koncertre.
- Tele lesz a színpad barátokkal és vendégekkel, akik részesei voltak a Bikini életének. Sajnos vannak, akiket nem tudtunk meghívni, Daczi Zsoltra gondolok, aki örökre eltávozott, de sokakat igen, például Gallai Pétert (billentyűs), aki marhára örült a meghívásnak, és pont most viharzott el a próbáról. Érdekes mert, ami miatt most nagyon szívesen járok próbára az pont az, hogy egy kicsit visszaköszön az ifjúságom, a jazz tanszak, ahol nagyon sokat zenéltünk.
- Nagy János jazz-zongorista szintén fellép veletek.
- Nagyon sokáig játszottam Pleszkán Fricivel, aki egy nagyon jó jazz-zongorista volt – azóta már Ő is eltávozott –, és ezeknek az időknek az emlékét eleveníti fel Jancsi bennem. Nagyon örülök, hogy elvállalta, annál is inkább, mert Petával (Lukács Péter, gitár – a szerk.) együtt az egyik kedvenc zenekaromban, a European Mantrában játszik, és ez már önmagában is emeli a színvonalat. Erre mondta Tátrai, hogy „ez azért már övön aluli”, hogy ennyi jó szólista játszik a Bikiniben, de hát így alakult.
- A zenekari próbákról készült videókat fel is tettétek az internetre, az egyik egy kimondottan jazzes, instrumentális résszel indul.
- Azt gondolom, hogy a fortét mindig meg lehet tapsoltatni, azzal könnyű vastapsot kicsikarni, az igazi elismerés, ha a pianót megtapsolják. Pont ezzel játszom a koncert közepén, ahol lesz egy unplugged, akusztikus rész, amiben balladákat játszunk majd akusztikus gitárral, halk dobbal, valamint egy vonós négyessel kiegészülve.
- A vonós négyes mellett lesz még big band és ír zenekar is.
- Igen megcsináltunk egy számot a harmincas évek amerikai hangulatára, és meghívtam Patrick McMullant és csapatát, a Whiskey Drinkerst, akik egy ír pubban játszanak heti rendszerességgel a belvárosban. Ők a „kocsma” Bikini-dalokat fogják íresen, vagy ír dalokba építve eljátszani. Az is egy színfolt lesz, csakúgy mint a big band és a vonós négyes, sőt ha sikerül így az utolsó pillanatban összehozni, szeretném még Peter Ogit is meghívni, aki szintén jó barátom és akinek nagyon kedvelem a művészetét. Itthon sajnos kevesen tudják, ki ő, de szerintem az egyik gyöngyszeme a magyar popnak, és szeretném egy dal erejéig felállítani a színpadra.
- Tényleg nagyon színes lesz a koncert.
- A sokszínűségnek mindenki örül, egy dalt más formátumban meghallgatni, vicces is tud lenni és komoly is, és mindkettőre lesz példa a koncerten.
- Mi volt a vezérfonal? A tartalom vagy a forma?
- Számomra mindig a tartalom a fontos, a forma kevésbé. A szövegi mondanivalók fogják egymás kezét végig. Függetlenül attól, hogy kocsmazenészekkel vagy unpluggedban adjuk elő a dalokat. A tartalmi dolgok, a szövegek mondják el a kor történelmét, azt, hogy ez a zenekar megélte a rendszerváltást, az ezredfordulót és most a gazdasági világválságot, illetve hogy rajtunk és a kortársakon keresztül, akik gyönyörűen megfogalmazták ezt, hogy szűrődött le az ország történelme. Itt meg kell említenem a kortársakat, Dévényi Ádámot, aki jelenlétével nagy mértékben segített az előrejutásunkban, valamint Trunkos Andrást, Nagy Ferót, Katona Lacit és még Jantyik Zsoltot is, aki szerintem az egyik legnagyobb tehetség.
- Látványban mire számíthatunk a koncerten?
- Nagyon szerencsések vagyunk, mert olyan hang-fény technikai személyzet állt fel a zenekar mögé, ami szinte egyedülálló. A legjobb hangminőségben tudunk majd megszólalni és a látvány is rendkívüli lesz. Én mindig is imádtam az audiovizuális dolgokat. Gyerekkorom óta szerettem volna úgy játszani, hogy mögöttünk mozi van, de ebben az országban semmire nincs pénz, nem hogy arra, hogy mindenhova vigyél magaddal projektort és vetítsél. Csillag Bandi készíti a filmet a koncertre, és én valahogy úgy képzeltem el, hogy képileg onnan indul majd a koncert, hogy a Kádár-érában a Hősök terén áll a vezér, mellett Brezsnyev, és alattuk vonul az óriási tömeg, miközben egy baromi jó, 21. századi ipari groove szól. Valami ilyesmit szeretnék indulásnak betenni, annak érzékeltetésére, hogy ebből a warszavás-pobedás korszakból indultam el én is, és hogy azóta hova jutott a világ.
- Az Aréna koncert után felléptek Londonban.
- Igen, az lesz a pihenő. Nagyon örülök ennek a koncertnek, mert még sosem jártam Londonban. Négy napig kint leszünk, és csak egy bulit csinálunk a King’s Crosson.
- Idén megjelenik egy könyv is a Bikiniről. Erről mit lehet tudni?
- Maróthy Gyuri írja a könyvet, aki már írt egyet a bandáról, csak akkor vége szakadt a mesének. 1992 után volt egy ötéves szünetünk, és tulajdonképpen az volt a kiindulási pontja, hogy amikor a búcsúkoncert után lejöttünk a színpadról, mit hagyott maga után a Bikini. Most is a csattanóra vár, eljön a február 18-i jubileumi koncertre és végignézi, mint a ’92-est, és az fogja elindítani az utolsó gondolatot, hogy miről is szólt ez a harminc év. Fél éve írja a könyvet, a történeteket, de azt, hogy milyen csomagolást adjon neki, milyen szalaggal kösse át, az ott fog kiderülni majd 18-án.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek