A frontember DVD-je, a Sunken Treasure – Live In The Pacific Northwest, mint alcíme is jelezte, egy nyugati parti koncertsorozatot örökített meg. A zenekar turnéfilmje, az Ashes Of American Flags ezzel szemben a déli államokra koncentrál (Oklahoma, Louisiana, Alabama, Tennessee), azokon belül is egy sor legendás koncerthelyszínre, mint a New Orleans-i Tipitina’s, a nashville-i Ryman Auditorium country szentélye (lásd: The Best Of The Johnny Cash TV Show, Erasure: On The Road To Nashville) vagy a tulsai Cain’s Ballroom (a Sex Pistols botrányos 1978-as tahóföldi turnéjának egyetlen mindmáig működő állomása). A Wilco pazarul játszik, akár beállás közben az üres csarnoknak, akár elegáns előadóteremben, akár pukkadásig telt izzasztó kis klubban, akár valami tradicionális hangzást, akár experimentálisat, akár azok izzó keverékét. Van, hogy Jeff Tweedy rózsamotívumos fehér country öltönyben feszít. Van, hogy az alkalmilag felkért helyi fúvósszekció csak az erkélyen fér el. Van, hogy a kamera már túlságosan is közel megy a zenészekhez.

A dalszerző-gitáros-énekes Tweedy gondterhelt művész, John Stirratt basszista a kezdetektől a legmegbízhatóbb zenei támasza, Glenn Kotche dobos megszállott maximalista,  a hangmérnöki képzettségű Mikael Jorgensen billentyűs pedánsan egyéni hangzást kever magának, míg a multiinstrumentalista Pat Sansone amolyan igazi ösztönös zenész,  a többieknél egy évtizeddel öregebb Nels Cline szólógitáros pedig a Television-iskola egyik legihletettebb eminense.

A 13 pompás koncertdal között rengeteg kiegészítő anyagot kapunk: zenekari életképeket a backstage-ből, az étkezdékből és a turnébuszból, filozofálgatást a zenekar belső kémiájáról, a művészet szerepének változásáról és a „régi Amerika” elmúlásáról (amit Sansone az utazás közben Polaroid-fotókkal dokumentál), valamint bizonyságot a turnézás egészséget próbáló mivoltáról (a szólógitáros nyaka, a dobos keze, az énekes torka stb.). Az Ashes Of American Flags stílszerűen az Amerikai Egyesült Államok fővárosban ér véget: a washingtoni koncerten Jeff Tweedy kap a közönség soraiból egy házi készítésű Grammy-díjat, meg egy fekete melltartót a gitárja nyakára, a stáblista után pedig édesapja is gratulál neki. 

QQQQ 

EXTRÁK 

33 percben további hét szám koncertfelvétele – köztük a Hate It Here fúvós soulja, a Woody Guthrie-dalszövegre írt Airline To Heaven, illetve a legelső Wilco-lemezről előszedett It’s Just That Simple című country dal, melyet a basszista John Stirratt énekel, és ehhez ráadásul még hangszert is cserél Jeff Tweedy-vel. A DVD vásárlói a korongot számítógépbe csúsztatva mp3 formátumban is letölthetik a kiadványon szereplő koncertfelvételeket, mind a húsz számot. 

QQQQ 

2009  Hossz: 88 perc  Kiadó: Warner  Hang: angol 5.1