Kár, hogy Lars von Trier flegma antiszemita nyilatkozatától, és annak amúgy megérdemelt következményeitől volt hangos az idei Cannes-i Filmfesztivál a Dogma-alapító itt debütáló mozija érdemeinek méltatása helyett.
Pedig a Melankólia – bár nem tökéletes – nagyszerű és látványos példája annak, amikor egy alkotó művészileg magasan értékelhető produktumot hív életre pszichoterápia gyanánt (bár ha úgy vesszük, minden műalkotás forrása e tájékon keresendő). Trier korábban elmondta, hogy már előző filmje, a félbehagyott Amerika-trilógia után született Antikrisztus is elhatalmasodó depressziójának „kezelésére” szolgált. Az alkotó most még egy szinttel feljebb lépett: bár szereplői ezúttal fizikailag nem csonkítják meg magukat és egymást, lelkileg annál inkább, s számukra (és önmaga számára) más kiutat nem lelve, kataklizmával felel a megválaszolhatatlanra.
A filmben a dogmás kézikamerás és a szépen beállított, statikus felvételeket koncepciózusan váltogató Trier két egymásra reflektáló egységre bontotta az apokaliptikus keretbe zárt cselekményt. Az első részben Justine (Kirsten Dunst) esküvőjének vagyunk tanúi: ahogy haladnak előre az események, úgy válik világossá, hogy a szeretteitől és a világtól fokozatosan elhatárolódó fiatal nő depressziós. A második rész, amely röviddel az esküvő után játszódik, Justine nővérére, a családi boldogságot fehér dobozkában őrző, az élethez foggal-körömmel kapaszkodó Claire-re (Charlotte Gainsbourg) fókuszál, ellenpontozva az első felvonást.
A Földet letaroló, Melankólia névre keresztelt bolygó pedig megállíthatatlanul közeledik: a halált vágyó depressziós kizökkent és végül elpusztít maga körül mindenkit és mindent – lélektani apokalipszis-mozi a javából!
A filmben a dogmás kézikamerás és a szépen beállított, statikus felvételeket koncepciózusan váltogató Trier két egymásra reflektáló egységre bontotta az apokaliptikus keretbe zárt cselekményt. Az első részben Justine (Kirsten Dunst) esküvőjének vagyunk tanúi: ahogy haladnak előre az események, úgy válik világossá, hogy a szeretteitől és a világtól fokozatosan elhatárolódó fiatal nő depressziós. A második rész, amely röviddel az esküvő után játszódik, Justine nővérére, a családi boldogságot fehér dobozkában őrző, az élethez foggal-körömmel kapaszkodó Claire-re (Charlotte Gainsbourg) fókuszál, ellenpontozva az első felvonást.
A Földet letaroló, Melankólia névre keresztelt bolygó pedig megállíthatatlanul közeledik: a halált vágyó depressziós kizökkent és végül elpusztít maga körül mindenkit és mindent – lélektani apokalipszis-mozi a javából!
Melancholia
dán-francia-német-olasz-svéd filmdráma, 137 perc, 2011
Közeleg a világvége, de ezt nem a ránk zuhanó vándorbolygó, hanem két nővér kapcsolatának tükrében nézhetjük végig.
rendező:
színész:
Forgalmazza: Másképp Alapítvány
Bemutató: 2011. október 27.
Bemutató: 2011. október 27.
Vetítések
Linkek
Kapcsolódó cikkek
4 komment|Szólj hozzá!
Én úgy emlékszem, hogy Justin kérdezi meg, amikor ott van a kisfiú is.Azt mondja Claire, hogy a faluba ment.
hantosska
|
2011-11-04 17:51:33
gomez:
e hozzászólásod színtisztán rólad szólt. Illetve Lars-t illető antipátiádról. Nagy kár, mert szemlátomást nem értetted meg a filmet. Minden tagadhatatlan hibájával együtt is.
Shame on you.
e hozzászólásod színtisztán rólad szólt. Illetve Lars-t illető antipátiádról. Nagy kár, mert szemlátomást nem értetted meg a filmet. Minden tagadhatatlan hibájával együtt is.
Shame on you.
hurráoptimista
|
2011-10-29 23:00:16
ez a mondat nagyon tetszett Zsinora bevezetőjében .."....amikor egy alkotó művészileg magasan értékelhető produktumot hív életre...."..tessék?...blődli-ömlengésekben gazdag ez a film, az biztos...hogy ez magasan értékelhető lenne?..kétséges...az Antikrisztusban a feleség mániákus depresszióval küzdene a rendező szerint, de sajnos nem a megfelelő pszihotikus jeleket mutatja a "beteg"...ebben az alkotásban is próbálkozik Trier, de csak az Ő nyomora sejlik fel a cselekményből...mondanivaló / esemény híjján képi ezközökkel próbálja pótolni e hiányosságokat, de nem jut el pld az általa is tisztelt Tarkovsky szintjére...sőt...Triert önmagán kívül semmi sem érdekli és ténylegesen ez érzékelhető a film nézése közben...
Kérem szépen, Triernek GYÓGYszert adjanak már és ne pénzt, hogy hasonló blődliségekre költse amikor nagyon sok igazán tehetséges rendező vár forrásokra...
Kérem szépen, Triernek GYÓGYszert adjanak már és ne pénzt, hogy hasonló blődliségekre költse amikor nagyon sok igazán tehetséges rendező vár forrásokra...
gomez
|
2011-10-27 16:52:06
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek