Bár kis párizsi irodája szépen megyeget, azonban amikor Jack (vagyis becsületes nevén Remi Francois) egy korzikai megbízást kap, élete a feje tetejére áll - mert Korzika nem akármilyen hely.

A feladat nem hangzik nehéznek, egy közjegyző megbízásából kell bizonyos Ange Leonit (Jean Reno) megtalálnia, aki tekintélyes összeget örökölt, de köddé vált. Csakhogy a helyiek nem bizonyulnak segítőkésznek, sőt már a név hallatán is furcsán kezdenek viselkedni - igaz, előtte is elég huzatosnak tűntek. Ám a messziről jött idegen szimatolása hamar felkelti a helyi zsaruk és a még helyibb szeparatisták érdeklődését, de hamarosan felbukkan maga a keresett személy is, nem beszélve egy elbűvölően szép és gyanúsan barátságos barna nőről. Kissé szórakozott és rendkívül peches hősünk pedig hamarosan nyakig belekeveredik a Leoni klán viselt ügyeibe, és amikor azon kapja magát, hogy egyedül virraszt a néhai családfő ágyánál, akkor elgondolkozhat azon, hogy mi az ördögöt is keres ezen a szigeten.

A kedves történet gyakorta előforduló lassabb részeinél pedig a néző gondolkodhat el azon, hogy vajon a korzikai idegenforgalmi hivatal fizetett reklámját nézi-e? A gyönyörű helyszínek, a bohókás szigetlakók, a tüzes helyi italok és a még tüzesebb nők elősorolása könnyen meghozhatja a kedvünket, hogy jövő nyáron pont Korzikára utazzunk, főleg, ha az igazi szeparatisták és banditák pont olyan ártalmatlanok, mint filmbéli társaik. Jean Reno és Christian Clavier, akik a Jöttünk, láttunk, visszamennénk széria óta nem nagyon dolgoztak együtt, szemmel láthatóan élvezik az újabb közös játékot, nyilván jobban, mint mi a kedves, de néhol vontatott történetet.