Ebben a világban - a felnőttekével ellentétben - álmodni nemhogy szabad, de egyenesen kötelező, sőt az a legnagyobb király, aki ezt ébren teszi. Itt a szülőkből Sütiszörnyek lesznek, a szigorú, de igazságos tantóbácsiból Mr. Elektrosokk (aki örök sötétséget akar bocsátani Csúcsbolygóra), a képzeletbeli barátok pedig - nevezetesen a harcias Cápasrác és a tüzes Lávalány - természetesen életre kelnek. Történik mindez egy tízéves kisfiú, Max életében (és álmaiban). És hogy Freud is megkapja, ami jár neki, szuperképességekkel bíró hőseinknek és megálmodójuknak a Gondolatmeneten és a Tudatfolyamon keresztül kell eljutniuk Álomzugba (azért tesznek egy kis kitérőt Tejszínhabos Sütiországba is), hogy ott vessenek véget a gonosz Mr. Elektrosokk ármánykodásának. Amint látszik, Rodriguez sok-sok korábbi meséből lopkodta össze filmje elemeit, de mindezt ügyes kézzel és jó fantáziával gyúrta egybe varázslatos egésszé. 
 
Rodriguez filmje igazi családi mozi, azaz a család legtöbb tagja élvezni fogja, de családi abban az értelemben is, hogy a Rodriguez família szinte minden tagja részt vett benne (a családfőn kívül nem kevesebb, mint öt rokon vállalt valamilyen szerepet), sőt az alapötlet a hírek szerint a rendező hétéves, Racer nevű fiától származik - hamisítatlan gyermekfilmmel van tehát dolgunk. 
 
Ahogy a legtöbb családi moziban, a felnőtt színészek (David Arquette, a Mr. Elektrosokkot játszó George Lopez és Kristin Davis a Szex és New Yorkból) itt is gyakran túljátsszák a szerepüket, a gyerekszereplők pedig elég esetlenek - ahogy a párbeszédek is, ám a 3D teremtette illúzió (az arcunkba csapódó ököl, az orrunk elé hulló kekszmorzsák vagy a felénk úszó cápa) mindenért kárpótol.